Dadog a gyerekem, mit tegyek? Tanácsok szülőknek

Sok szülőt elkap a jeges rémület, mikor először hallja. Talán el sem hiszi, biztos, hogy dadog a gyerekem? Aztán újra hallja. Igen, igaz. Hogyan tovább?

Olyanról is beszámolnak érintettek, ha édesapám tudná, hogy dadogok, nem is tudom, mi történne. Sok esetben a szülő a tanártól kap visszajelzést, meglepetten hallja, dadog a gyereke.

Felnőtt dadogóként a legnagyobb akadály az alacsony önbizalom, alkalmatlanság érzése. Én erre nem vagyok képes, nem felelek meg, stb. ezeknek, a tulajdonságnak a gyökerei a gyerekkorba, a családi, iskolai környezetre vezethetők vissza, ezért nem mindegy, hogy a szülő hogy kezeli azt a helyzetet, mikor dadog a gyerek.

Mivel a felnőttkori dadogás hátterében gyakran húzódnak meg családi okok, ezzel a rövid összefoglalóval szeretném elősegíteni, hogy csökkentsük közösen azt a bizonyos 1%. Sokat segít, ha ti, szülők is tanulmányozzátok a felnőtt dadogókra jellemző viselkedésmódokat, hogy időben észrevegyétek az árulkodó jeleket.

A civilizált államokban a gyerekek közül 4-5%, a felnőtt lakosságból 1% dadog. A természeti népeknél van olyan közösség, ahol nincs is szó a dadogásra, annyira ritka.

Miért dadog a gyerekem?

A dadogás a beszédfolytonosság hiánya, amit az izmok feszültsége, félelem és stressz kísér, ezek kiváltói bizonyos biológiai, pszichikai és szociális okok.
Az esetek 80%-ban a dadogás 2-5 éves kor között kezdődik. Általában a dadogós időszakok között tünetmentes szakaszok is vannak, de olyan kisgyerek is akad, akinél a dadogás folyamatos. Ilyenkor a gyerek helyzete nagyon nehéz, hiszen a dadogás megnehezítheti a beszédképesség normális kifejlődését is. A kisebb megakadásokat a gyerek könnyen tudja kezelni, problémát majd akkor okoz, amikor a megakadások már súlyosabbak lesznek, és az izmok is megfeszülnek beszéd közben.
Fontos megjegyezni, hogy 2-5 éves kor között gyakori az úgynevezett élettani dadogás, ami azért alakul ki, mert a kisgyerek beszédképessége (beszélni tudása) még elmarad a gondolkodásától, nem képes lépést tartani vele. Ekkor a tünetek pár héttől néhány hónapig tarthatnak, és magától megszűnnek, amint a gondolkodás és beszédképesség „egyensúlyba” kerül.
Iskolás kor előtt még a kisebb megakadások a jellemzőek: de-hát, én én, a-amikor, ahogy- ahogy vesszük, tu-tu-tudom. Néhányan már ekkor is törekszenek a folyamatosságra, és ez túlerőltetéshez vezet. Ami a test izmaiban feszültséget generál, ami növeli a megakadások számát, illetve súlyosságát. A gyerek ekkor lép át az enyhébb dadogó szakaszból abba a súlyosabb korszakba, ami már a viselkedés megváltozását is kiváltja.

 

Kisfiam 6,5 éves és dadog. 2,5 évesen kezdődött de komoly beszédromlás  4,5 éves korában következett be, ami azóta, sajnos minden erőfeszítésünk ellenére, kitartóan megmaradt.”

 

Tanácsok, ha még nem jár iskolába
Többnyire, ha rögtön a dadogás megjelenésekor szakemberhez fordulsz, azt javasolják, hogy várj. Igen, várj, hogy el lehessen dönteni, élettani vagy más dadogással állunk szemben. Amennyiben élettani dadogás, akkor, pár hét, vagy 1-2 hónap alatt magától rendeződik.
6 hónap után mindenképpen foglalkozzon vele logopédus és/vagy gyerekpszichológus. Feltétlenül tanuljon meg úszni, az úszás szabályozza a légzését, koordinálja a mozgását.
Ebben a korban még nagyon ritka, hogy a gyereket feszélyezze a saját beszéde. Mindenképpen azt javaslom, szoktassátok gyerektársaságba. Figyeljetek oda, hogy tanuljon meg ismerkedni, barátkozni. Ehhez nem kell semmi különlegeset tenni, csak gyerekek közé vinni, és hagyni őt a maga módján, a maga tempójában haladni.
Előfordulhat, hogy a másik gyerek szülei félteni fogják a sajátjukat, hogy „eltanulja” a dadogást. Ekkor beszéljetek nekik az élettani dadogásról, és arról, hogy ha esetleg egy-egy szót „megtanul”, gyorsan át fog térni a helyes beszédre, hiszen a gyerekek, utánzással tanulnak beszélni. Nem csak a dadogó gyerektől tanul, hanem a felnőttől, és a többi társától is.
Az óvodában valószínűleg be fogják vonni a csoportos játékokba, mondókákba, és ő szívesen részt is vesz ezeken. Az óvodák többségére nem jellemző, de ha azt tapasztaljátok, hogy nem foglalkoznak vele, nehogy „eltanulják” a többiek az ő beszédét, vigyétek át olyan közösségbe, ahol az óvónők másképp viszonyulnak hozzá.
Sajnos a mi fiunk már most szenved a beszéde miatt, mert a gyerekek sokat csúfolták már tavaly is az óvodában 🙁 Türelmetlenek vele, nem hallgatják meg, nem barátkoznak vele és mindez őt nagyon bántja.”
Nagyon ritka, hogy hat éves kor előtt a gyerekek a másik beszédével foglalkozzanak. Amit inkább hihetőnek tartok, hogy a felnőttektől látják ezt a viselkedést. Ha az óvónők sem hallgatják meg ezt a kisfiút az óvodában, akkor a többi gyerek is követni fogja a példájukat. Amennyiben a ti gyereketeknél is előfordul hasonló eset, nem szabad abban a közösségben hagyni.
A felnőtt dadogókra jellemző az alacsony önbizalom, az önkeveslés. Nem vagyok alkalmas, nem tudok megfelelni mások elvárásainak érzés. Ha tudjuk, előzzük ezt meg!

Hogy alakul ki a felnőttkori alacsony önbizalom?

Hét éves kor alatt a gyerekek nagyon meg szeretnének felelni a szüleik elvárásainak, hiszen tőlük kapják meg azt a biztonságot, szeretet, ami a harmonikus növekedéshez szükséges. A dadogás megjelenésekor először a szülő mutatja ki, hogy nem tetszik neki a gyerek beszéde.
Érezze, bárhogy beszél is, ti elfogadjátok olyannak, amilyen. Ellenkező esetben a gyerek ezt úgy érzékeli, mivel máshogy nem tud beszélni, vele van a probléma. Ő tehet az egészről, kisebb rendűnek, elfogadhatatlannak fogja érezni magát.

„Sajnos jövőre már nem tudjuk visszatartani az iskolából, és  féltjük a kudarcoktól, fájdalomtól ami ott éri majd. Pedig okos, értelmes, kiemelkedő szókinccsel rendelkezik, épp csak nem tudja kifejezni 🙁 Emiatt már most sokszor csalódott, szomorú… Nekem pedig megszakad a szívem érte.”

Most nagy divat a „maradjon még egy évet az óvodában”. Véleményem szerint csak a dadogása miatt ne tartsuk vissza a gyereket. Ott is hozzáértő nevelők kezébe kerül, tehát ez miatt nem kell aggódni.

Az iskolát nem fogja tudni elkerülni. Óvjuk a gyereket, de ne tartsuk üvegharang alatt. Így könnyen belenevelhetjük, hogy a kockázatvállalás veszélyes, és megtanul az ismeretlentől félni. Főleg, ha nem mondjuk el neki, miért tartjuk vissza. Ne álltassuk azzal magunkat, hogy a gyerek ebből úgy sem vesz észre semmit. Észreveszi, tapasztalja, mi folyik körülötte, csak nem tudja magának megmagyarázni, vagy irracionális magyarázatot kreál magának.

Féltjük őt a fájdalomtól…

Meg kell tanulnia megvédeni magát. Egy bizonyos kor után fokozatosan meg kell szoknia, hogy anyuci, apuci nincs mindig ott vele. Minél később kezdődik el, annál nagyobb lépésekben kell haladnia, hogy ne maradjon le a társaitól. Az iskolában nem csak neki kell beilleszkedni, a többiek is most mennek át ezen a fázison. Előfordulhat, hogy a gyerekek csúfolják őt a dadogása miatt, nem hallgatják végig, nem barátkoznak vele, ekkor viszont a tanítónak kell közbelépni.

Milyen irracionális magyarázatokat talál magának?

A lehető legszélesebb a paletta. Leírok egy tipikus példát. A gyerekek rendszerint félnek a sötétben. Ez ösztönös viselkedés, így születtünk. Magyarázzuk is el neki, hogy ez teljesen természetes. Később, mikor nagyobb lesz, talán tudja, hogy a szobában az a sötét folt világosban a szekrény, de amikor sötét van, az ő képzeletében egy medve. És neki egész éjjel egy medve társaságában kell aludnia.
A legtöbb gyereknek az iskolába kerüléskor romlani szokott a beszéde. Sok tanár mondja, hogy a szülők egész addig nem is viszik szakemberhez a gyereket, amíg azt a tanár nem javasolja.

Miért dadog a gyerekem erősebben iskolakezdéskor?

Ennek sok oka lehet. Ahogy a felnőtteknél is, a gyerekekben is van egy általános félelem az újtól, az ismeretlentől. Ha ti is azt tapasztaljátok, hogy inkább maradna az óvodában, és nem akar átkerülni az iskolába. Beszéljetek vele az érzéseiről, és nyugtassátok meg, hogy ez teljesen normális.
Vagy előfordulhat, hogy kialakulóban van nála a felnőtt dadogókra nagyon jellemző viselkedésmód, amit én túlzott önfegyelemnek nevezek. Szereti a kiszámítható, előre látható eseményeket, mert ebben a helyzetben könnyebben tud higgadt és nyugodt maradni. Így a beszéde is folyamatosabb. Viszont, ha váratlan esemény történik, a felnőtt dadogó „pánikba” esik.
Valószínűleg, a gyerek számára az iskola egy új közeg, ahol nem tudja előre kiszámítani, mi fog történni. Beszélnünk kell vele arról, hogy az életben gyakran adódnak olyan helyzetek, amit nem látunk előre. Számára ez most az, hogy iskolába került. De a tanító néni tudja, hogy ő így beszél, elfogadja őt ilyennek, nem kell aggódnia.
Sok-sok beszélgetéssel tudjátok nála elérni, hogy az iskolát kiszámítható, biztonságos helynek érezze. Hogyan?

  • Sokat segít, ha több óvodás társa is ugyanabba az iskolába kerül.
  • Ti szülők, beszéljetek a tanító nénivel, előre tudjon róla, hogy az osztályába egy dadogó kisgyerek is fog járni.
  • Ha megoldható, találkozzanak még az évnyitó előtt, csak négyszemközt, a többi gyerek nélkül.
  • Kérdezzétek meg tőle, hogy ismeri-e az általam javasolt instukciókat a tanárok számára?
  • Alakítsátok ki a szeretet láncot! Amerikában a pszichológusok a 2001. 09. 11, a Világkereskedelmi Központ elleni támadás után javasolták a szülőknek, hogy amikor a gyerekekkel beszélnek erről a katasztrófáról, mondják el nekik, ha én nem leszek, akkor a nővérem, Janet néni fog gondoskodni rólad, ha ő sem lenne, akkor a nagymama, és így tovább. Hogy a gyerek érezze, bármi történik is, ő mindig biztonságban marad, nem kell ilyesmin aggódnia.

Ha bármi gondja van az iskolával kapcsolatban, szóljon a tanító néninek, ha ő nincs ott, akkor szóljon nektek, ha titeket sem tud elérni, akkor szóljon egy másik tanító néninek, nagymamának stb.

A dadogó gyerekben 12 – 15 éves korára tudatosul, hogy ő így fog felnőni, a dadogása elkíséri egy életen át. Ezt mindenki másképp dolgozza fel.

 „A gyerekek nem voltak toleránsak vele, mindig kilógott közülük, nagyon magányos volt. Ennek ellenére nem engedte, hogy átvigyem másik iskolába, ha erről beszéltünk kiborult, sírt stb. Most utólag azzal indokolja, hogy mindenhová nehéz lett volna beilleszkednie, itt legalább már tudta mire számíthat.”

 

Ez a levélrészlet is tipikus példája annak, hogy a gyerek megszokta, igényli a kiszámítható, biztonságos körülményeket, még ha az sok-sok negatív élménnyel is jár. Ennek ellenére, ha ti szülők azt tapasztaljátok, hogy egy másik iskola jobban szolgálja a fejlődését, tegyétek meg ezt a lépést, persze segítsétek elő, hogy az új helyen is minél hamarabb be tudjon illeszkedni.

Szülőként kérjük, hogy az iskolában ne kelljen szóban felelnie, vagy sem?

 

A feleltetés, számonkérés, mindenkiben létrehoz egy normális izgalmi szintet, amit a dadogás még tovább erősít, lehetőleg a beszédhibája miatt ne kapjon rosszabb értékelést. Általában a tanárnak sem célja, „kínozni” a gyereket, valószínű kérés nélkül is így cselekszik.

Döntéskor vegyünk figyelembe néhány szempontot:

Gyakori a gyerekeknél, mivel ők dadognak, ezért elvárják a kivételezett viselkedést. Egyszerűbb nem részt venni egy órai munkában, mint esetleg bevallani, hogy nem készültünk aznap.
Gyakori, hogy az iskola viselkedik üvegharangként. Nem kell szóban felelnie, csak írásban. Kevés osztálytárssal, gyerekkel beszél egész nap a dadogó gyerek. Kezdi kialakítani azokat az elkerülő magatartásmódokat, amelyek később felnőttként nagyon fogják akadályozni. Engedi, hogy boltban mások kérjenek helyette, nem veszi fel a telefont, kerüli azokat a szituációkat, ahol beszélnie kell.

Ha ezt tapasztaljuk, ne hagyjuk.

Nem pont szóbeli feleltetésre gondolok, de órákon igen is, foglalkoztassák a gyereket. Ha látszik, hogy nagyon zavarban van, rövid válaszokat kelljen adnia. Menjen ki a táblához, mutassa meg, írja le, vagy rövid fejbólintással, vagy egy szóval kelljen válaszolnia. Vegyen részt az órai munkában, ne csak írásban kommunikáljon, szokja meg, neki is ugyanannyit kell dolgoznia, mint másoknak.
Szokjon hozzá, hogy őt is ugyanúgy felszólítják, mint a többieket, még akkor is, ha nem jelentkezik. Beszéljünk a tanárokkal, hogy azokban a helyzetekben, ami nem „éles”, ott őt is úgy kezeljék, mint a többi gyereket, hogy megszokja a szóbeli társas érintkezést.

 „A sportban inkább az egyéni sportágak érdeklik. Négy éves kora óta úszik, több mint egy éve karatézik, valamint lovagol… „

Nagyon fontos, hogy szülőként ne engedjük, hogy magányos farkas legyen. Persze ez nem megy parancsra. Annyit mindenképp megtehetünk, hogy ösztönözzük, hogy olyan sportot, hobbit válasszon magának, ahol csapatban, a többiekkel együtt érhet el sikereket.
Nagyon jó, ha megtanul úszni, de még jobb, ha vízilabdázik. Örüljünk, hogy kiváló futó, de próbáljuk a foci, kézilabda, kosárlabda felé terelni az érdeklődését. Ha szeret korcsolyázni, akkor jéghoki, stb.
Olyan sport az igazi számára, ahol egy beadással, mást hozzásegít, hogy gólt szerezzen a csapatnak, vagy ő kap egy olyan gólpasszt, amit kiválóan értékesít. Utána együtt örülnek az elért sikernek. Ebből a szempontból nem annyira jó egy zenekar, vagy énekkar, ahol nem kell ennyire együttműködni a többiekkel, elég, ha a karmesterre figyelünk.

Miért pont én dadogok?

Azoknál a testvéreknél, ahol hét évnél kisebb a korkülönbség, előfordulhat, hogy a másik testvérnek sikerei vannak az iskolában, neki kudarcai, így kevesebbnek érzi magát. Figyeljünk arra, hogy a beszéde miatt ne becsülje le a más területen elért sikereit. Emlékeztessük rá, ő nem csak abból áll, hogy dadog. Azok a felnőtt dadogók, akik így gondolnak önmagukra, sokkal könnyebben tudnak beilleszkedni, még akkor is, ha iskoláskorban üvegharangban nőtt fel.
Ennek az érzésnek a kialakulását elősegíti, ha a szülők is éreztetik, hogy a dadogása miatt ő kevesebb. Pusztán a beszédbeli teljesítmény határoz meg valakit? Ezt persze önök is tudják, hogy nem így van. Persze sokan teszik fel a kérdést, milyen felnőtt lesz?
A jövő őt is foglalkoztatja. Ehhez úgy kell értékelnie önmagát, hogy ne a beszédétől tegye függővé saját értékét. Érezze, és tudja, hogy a beszéd, csak egy tulajdonsága, ezen kívül még sok másik is van.
És őt azért szeretik, mert ő egyedi és megismételhetetlen. Elfogadják őt olyannak, amilyen. Nem kell erején felül bizonygatnia. Nem kell úgy éreznie, csak akkor értékes, ha hibátlanul beszél. Persze ezt nem mindig könnyű elhinni akkor, ha megszólaláskor az emberek arca mást mutat. Arra kérem önöket, először önök tudják elfogadni az ő dadogását, hogy utána ő is el tudja fogadni saját magát. Bármennyire is furcsa a gyerekek elsősorban a szüleik elvárásainak akarnak megfelelni.

23 hozzászólás a(z) “Dadog a gyerekem, mit tegyek? Tanácsok szülőknek” bejegyzéshez

  1. Csókolom.
    15 vagyok és körülbelül 10 éve dadogok. Eleinte még nem annyira, aztán erősödött alsóban, most már enyhült. De még mindig felek megszolalni sok ember közt…lebecsülöm magam…
    Kérem segítsen…:/
    Köszönöm előre is 🙂
    Csokolom!

  2. Kedves Olivér!

    Kezded elhagyni a gyerekkort, és még nem értél át a felnőtt korba. Ez nagyon sok bizonytalansággal jár. Miért mondom ezt? A gyerekek a szüleik támogatására szorulnak, és a szüleik döntenek helyettük. A felnőttek megállnak a saját lábukon, nem szorulnak támogatásra, és saját magukkal kapcsolatban önállóan döntenek.
    Te, 15 évesen már sok mindenben képes vagy önálló döntést hozni, de még sok mindenben függsz a szüleidtől, így kompromisszumot kell hoznod a döntéseidnél. Emiatt sok még a bizonytalanság benned. Ettől ne ijedj meg, ezen az időszakon mindannyian átestünk, te is túl fogsz jutni rajta.
    Írod a beszéded viszonylag jó, inkább az okoz gondot, hogy nem érzed egyenlőnek magad a többiekkel (lebecsülöd magad). Ennek a lebecsülésnek a hátterében, ebben a korban többnyire ez az életkorodból adódó bizonytalanság áll.
    Legyél türelmes magaddal. A beszéded aránylag elfogadható, és az önbecsülésed is, amint túljutsz ezen az időszakon, hamarosan helyre fog állni. “no para”

  3. Jó napot kívánok!

    15 éves vagyok és az iskola megkezdése óta dadogok. Amikor elkezdtem dadogni még nem volt annyira vészes, de 5. osztályra rosszabb lett. Már javul egy kicsit, de még mindig nem igazi a beszédem. Tudnék folyékonyan beszélni, de vannak olyan betűk, amiket nehezebben mondok ki, mint például a k vagy a t. Itthon, ha egyedül vagyok itthon vagy esetleg édesanyámmal beszélek csak, akkor hibátlanul és folyékonyan tudok beszélni dadogás nélkül. Sok ember közt csak akkor félek megszólalni, ha tudom, hogy a nehezen kimondott betűket kell használnom.

    A tanácsokat előre is köszönöm! 🙂
    Jó estét kívánok!

    • Kedves Norbert!

      Köszönöm a kérdésedet.
      Úgy gondolom, az előbbi válaszom neked is segítség, illetve keresd meg itt az oldalsávban (a fényképem fölött) a gyik kategóriát, és a gyik01 részletesen tartalmazza, hogyan mondd ki a számodra nehéz betűket.

  4. Dédszülők vagyunk és 3 éves lesz Hanna a kis dédunokánk gyönyorű egyébként egészséges kislány néhány hete vettük észre hogy dadog
    és kétségbe estünk mert most menne ovodába és nem tudjuk mehet e?
    Unokáim-a szülei jó körülmények között ,kitünő szoiális helyzetben élnek
    Hannának 10 éves bátyja és 9 éves nővére Gergő és Szonja nagyon szeretik testvérüket Szülei azonnal vitték logopédushoz de bizonytalan válaszokat kaptak Mit tegyünk? az Úszáson és a közösségen kívül
    milyen lehetőségek vannak ? Reménykedhetünk ? Várjuk válaszotokat
    Vili bácsi és Anci néni

    • Biztos, hogy mehet az óvodába. Ebben az életkorban, 2-3 év körül, elő szokott fordulni az élettani dadogás, ami annyit jelent, hogy a kislány gondolkodása előrébb jár, mint a beszédkészsége, és ezért általában 3-6-8 hétig a kicsik ismétlik a szavak elejét, amint a kettő újra párhuzamba áll, a fent említett maximum 6-8 hét után ez a fajta dadogás magától megszűnik.
      Ezért azt javaslom, mindenképp várják ki ezt az időt, ha nem múlik el, akkor lehet dadogásról beszélni. Aminek a hátterében sokszor a gyerek bizonytalanságérzete áll. Hogy konkrétan mi okozza, ehhez több ismeretre lenne szükségem. Kérem a kapcsolatoldalon írjanak nekem majd, ha már letelt a 6-8 hét. Addig legyenek nyugodtak, nem kell a kislánnyal éreztetni, hogy “nem jól” beszél. Nagyon fontos, hogy ebben a korban a kicsik még jobban figyelnek a metakommunikációra, mint a szavainkra. Tehát jól olvasnak arcról, grimaszokból, hanglejtésből, és hangszín változásból, ezért fontos, hogy ezek ne mutassanak számára riadalmat, mikor beszél.

  5. Kedves Éva!
    Az unokám 3,5 éves eddig nagyon szépen, és választékosan beszélt. 2-3 hónapja elkezdett dadogni, bepisilni, bekakilni (teljes szobatiszta volt).Nem tudom mi lehet a baj. Két dologra gyanakszom, 1, lesz kistesó 2, az apuka külföldön dolgozik, és néha hosszabb időre is elmegy otthonról. Mi lehet a baj?
    Egy aggódó nagymama.

    • Ezek nagyon erős tünetek, remélem, hogy azóta már ha nem is szünt meg, de javult a dolog. Általában akkor reagál így egy kisgyerek, mikor nagyon nagy változás történik az életében, amihez nem tud hirtelen reagálni, nem tud vele mit kezdeni.
      Nem ír arról, hogy óvodás a kicsi vagy sem? Illetve gondolom, a bepisilés, bekakilás mögött sem áll semmilyen betegség ugye? 3 éveseknél a bepisilést felfázás, súlyosabb esetben vesemedence gyulladás is okozhatja.

      A kicsik számára az első, hogy biztonságban érezzék magukat, hiszen kisbabaként nagyon hamar rá kellett jönniük, önmagukban tehetetlenek. Akkor kapnak enni, mikor az édesanya megeteti őket, akkor lesznek tisztába téve, ha jön az Anya, és ha fáznak, akkor lesznek felöltöztetve, ha Anya „úgy akarja”. Ilyenkor nagyon fontos, hogy kialakuljon egy úgynevezett ősbizalom, amikor „tudják”, hogy Anya (vagy egy gondozó) mindig jönni fog, nem kell aggódni, mert számíthatnak rá, biztonságban vannak. Ezt hívjuk kötődésnek. Hogy ez miért nem sikerül, annak számos oka lehet, úgy az anya (gondozó) részéről, mint a kisbaba részéről.
      A leírtak alapján úgy tűnik, Önöknél is a kisgyerek életéből eltűnt a „biztonság” (legalábbis, ő ezt így érzi), ezért produkálja ezeket a riasztó tüneteket. Amit tehetnek: nagyon fontos, a megszokott, biztonságot adott napirend. Mikor tudja (és el is várja), hogy mi után mi következik. Mikor kelünk fel, mikor jön a reggeli, mikor lesz játék, mikor lesz séta, meseolvasás, stb, stb.
      Amennyiben ez a „biztonság érzet” borult fel, akkor a tünetek heteken belül fokozatosan csökkennek, vagy eltűnnek, ha következetesen betartják a gyereknél a napirendet.
      Lehet, hogy az ön unokájánál is az úgynevezett élettani dadogás jött elő, ilyenkor a tünetek 4-6 hét alatt rendeződni szoktak. Ha mégsem, ekkor fel kell készülni, hogy a tünetek mindaddig fennmaradnak, amíg újra stabilnak érzi a helyzetét. Több időbe telik ez akkor, ha olyan kisgyerekről van szó, akinél ez az „ősbizalom” nehezen áll helyre, nehezen „hisz”. Akkor is javaslom, legyenek kitartóak, és türelmesek. Vegyenek észre, és dicsérjenek meg minden kis javulást, bátorítsák őt. Minden dicséret, észrevétel jól jön neki ilyenkor. Természetesen nem azt javaslom, hogy „fújják fel”, túlozzák el, nagyítsák fel a cselekedeteit, hanem arról, hogy minden cselekvést, amit jól csinál, vegyenek észre.
      Milyen ügyesen összeraktad a játékaidat. Nem sírtál a doktor néninél. Jól viselkedtél a boltban, nem nyafogtál. stb. stb.
      Ugye olvasta a Dadogás rossz szokás, hogyan tanuljuk meg? című cikkemet a honlapon?
      A leírtak alapján ennyit tudtam segíteni. Ha a kapcsolat oldalon részletesebben is ír nekem, akkor még több segítséget tudok nyújtani.

  6. Kedves Éva! A segítségét szeretném kérni.
    A lányom 4,5 éves, középcsoportos óvodás, kb 1 éve vettük észre, hogy dadog. Vannak periódusok amikor enyhébbek a tünetek, már-már megszűnnek és van mikor szinte minden egyes szónál elakad. Egy ideig nem fordultunk szakértőhöz, mert a periódusok váltakozása miatt mindig reménykedtünk, hogy most végleg elmúlik, de újból előjön és egyre súlyosabb formában. Egy hónapja aztán felkerestünk néhány logopédust, de sajnos nem tudnak érdemben segíteni, azt állítják nincsenek dadoságra szakosodva, a környéken senki nem foglalkozik ilyen jellegű terápiával. ( egy kisvárosban élünk). Ezért szeretném a tanácsát kérni, hogy itthon mit tudunk tenni, ami javítana a helyzeten. Esetleg találok-e valahol olyan gyakorlatokat amiket itthon tudnánk végezni. A kislány egyébként elég vidám természetű, sokat és szívesen beszél, könnyen barátkozik és illeszkedik be társaságba, eddig látszólag nem zavarta a beszédhibája sem, mi is próbáljuk mindig türelemmel végighallgatni, de mostanában már van hogy ő is belefárad, és inkább nem mondja végig a mondatot, hanem legyint egyet. Van egy ikertestvére, neki nincsenek ilyen jellegű problémái, és eddig előszeretettel szólt bele a másik beszédébe vagy fejezte be helyette a mondatot, erről már sikerült leszoktatni. Kérem ha van számunkra bármilyen tanácsa, írja meg. Köszönettel,
    Csilla

    • Kedves Csilla!
      Jó időben keresett meg. Az ön kislánya még óvodás, tehát az iskola kezdés előtt áll, ezért lényegesen könnyebben fogja tudni leküzdeni majd a dadogást, mint egy iskolás kisgyerek.
      Kérem a kapcsolat oldalon keressen meg. Köszönöm.

      Ebben a témában érkezett már egy hozzászólás, a “dadog a gyerekem, mit tegyek” című írásomhoz. Kérem, nézze meg az ott írt válaszomat is.

  7. Kedves Éva!
    A segítségét szeretném kérni, mert nagyon aggódok a kisfiam dadogása miatt. Decemberben lesz 2,5 éves. Tisztában vagyok vele, hogy ez az időszak még az életkori dadogás időszaka, de sajnos nálunk ez már szinte azóta tart, hogy 1 évvel ezelőtt elkezdett beszélni. Nagyon nagy a szókincse, sokszor úgy érzem, korához képest előrehaladottak a gondolatai is. Bármit meg tud fogalmazni, körülírni. Akkor dadog, ha vmit magától szeretne mondani, legyen az csak egy kétszavas mondat, tehát nem mondanám, hogy azért akad el, mert a elfelejtette, hol is tartott a beszédében. Az első hangot ismétli, és azt nagyon erősen, erölködve nyomja meg. Sokszor az az érzésem, olyan, mintha rossz szokás lenne inkább. Ha megkérem, nem csinálja (ezt csak kipróbáltam, tudom, nem szabad erősíteni benne, hogy nem helyes, ahogy beszél). Általában egész nap így beszél. Meddig kell hogy várjak, kell-e már most szakemberhez vinnem?
    Nagyon köszönöm a segítségét,
    Üdvözlettel:
    Vida Emese

    • Igen, sosem árt, ha látja egy szakember. Az elég nyomós indok, hogy megszólalása óta így beszél, szerintem mindenképp fog kapni valamilyen segítséget. Legalábbis remélem.

  8. Kedves Patrik!

    Legyen magabiztos, határozott a viselkedésed, és észre fogod venni a beszéded is hasonló lesz, mint a fellépésed. Tudom, ez egy nagyon általános tanács, de sajnos egy ilyen kérdésre csak ezt tudom válaszolni. Tudod, a dadogást, bár a tünetek azonosak, azért nehéz kezelni, mert mindenkinél más ok van a háttérben, nem lehet ugyanazt a sablont alkalmazni.

  9. Kedves Éva,
    Kislányom 2,5 éves és kb. 6 hete dadog. Ezt megelôzôen nagyon szépen beszélt, akár összetett mondatokban.
    Most is vannak jobb napok, amikor szinte észre se lehet venni a dadogást, de van olyan is, amikor szinte egy szót sem sikerül könnyedén kimondania. Egy ideig az elsô szóelemek esmétlése volt a jellemzô, mostanában változatosabb, elôfordul, hogy inkább elnyújtja a szókezdeteket, szavakat.
    Igyekszünk teljesen normálisan reagálni, nehogy úgy érezze, valami nem stimmel. Többnyire lelkesen csacsog, de mostanában idônként már a szája elé teszi a kezét, elveszíti a szemkontaktust beszéd közben és látszik, hogy zavarja az egész.
    Vajon élettani dadogás ez még, vagy már most jobb, ha szakemberhez fordulunk? És ha igen, milyen szakemberhez?
    Van egy 8 hónapos kishúga, így nyilván sok minden megváltozott az életében az utóbbi idôben. Kevesebbet tudok vele kettesben lenni, több a szabály. Kb. 2 hónapja egy szobában alszanak, és bár a nagylányom nem ébred fel a kicsi éjjeli 1-2-szeri ébredésére, de mégis úgy látom, mintha fáradtabb lenne mostanában. Összefügghet mindez a dadogással?
    Elôre is köszönöm a válaszát,
    Melinda

  10. Jónapot kívánok Van egy 3 éves kisfiam aki 2 éves kora óta beszél ..és kb.1 hete elkezdett dadogni de annyira hogy beleremeg szegénykém Nemtudja kimondani sokszor a szavakat..utánna olvastam és tudom hogy van élettani dadogás ami pár hét hónap alatt elmúlhat de én azért aggódom hogy talán ez nálunk sajnos megmaradhat mivel énis dadogtam gyerekkoromba és a férjem édesapja is a mai napig dadog..így nagyobb az esély hogy a fiamnál is megmarad a dadogás vagy ennek ellenére elmulhat nála?Mit tehetünk?Még annyi hogy én már szépen folyékonyan beszélek de ha stresszes helyzetbe kerülök akkor még sokszor előjön a dadogásom ..A válaszát előre is köszönöm

    • Élettani dadogás 6-8 hét, meg lehet különböztetni a kettőt. Mert olyankor a gyerek gondolatai “előrébb járnak”, mint ahogy ki tudja mondani.

      Amiről Ön ír, hogy erőlködik, az nem jó jel. keressenek meg levélben, a kapcsolat oldalon tudnak nekem írni. 3-4 éveseknél átlag 2 hónap alatt tudunk érezhető javulást elérni.

  11. Kedves Éva!
    Kisfiam lassan 3 éves. Sokat és aránylag tisztán beszél. Idén tavasszal kezdődött a dadogása (naponta kb. 3-4 X akadt meg). A logopédus azt javasolta, hogy mozogjon sokat és ha lehet szerezzünk be egy trambulint. Működött is a dolog, a nyáron teljesen meg is szűnt. Augusztusban újra előjött amikor a bölcsi megkezdődött. (1 évet már előtte is járt). Szeret oda járni, nem gondolnám hogy ez jelentené a problémát. Egy hete elég sokszor megakad beszéd közben. A logopédusunk azt mondta, hogy még várjunk,szerinte hatalmas szókincse van a korához képest és ez jelentheti a problémát. Ön szerint ez még lehet élettani dadogás vagy keressünk szakembert? A válaszát előre is köszönöm.

    • Kedves Alexandra!

      3 éves korban már nagyon kicsi az esély, hogy élettani dadogásról beszéljünk.
      A sok mozgást én is javaslom. Hogy Önöknél mi a pontos probléma, ennyi információból nem tudom megmondani. Általában a 3-4 éves gyerekeknél 2 hónap alatt érezhető változást szoktunk elérni. Ha kéri a segítségemet, kérem a kapcsolat oldalon írjon nekem, és megírom a részleteket hogyan dolgozom, és természetesen az árat is.

  12. Az én fiam 8 éves 4éves kora ota dadog sokszor széggyel meg szolalni iskolai logopédus hoz jár de nincs változás
    MIT TEHETEK??

    • Kedves Mária!
      Ezek szerint a kisfiú már az óvodában dadogni kezdett, és az iskolát is így kezdte el. A szülőknek tudniuk kell, hogy az lehet, hogy az oviban a gyerekek még nem foglalkoznak túl sokat azzal, ha az egyik kis társuk dadog. De az iskola az már más. Itt verseny van, a haladásukat értékelik, és a gyerekek is “figyelik” egymást, és összehasonlítják magukat a többiekkel. Ezért fontos már az óvodában foglalkozni a dadogással, beszélni róla, hiszen a gyerek is észreveszi, és megfogalmazza ezzel kapcsolatban amit érez, amit másoktól visszajelzésként kap.
      Visszatérve Önökre. Nem lesz könnyű az út, mégis javaslom, hogy keressenek meg levélben a kapcsolat oldalon. Elmondom hogyan dolgozom, mennyi a díjazásom, és ha megfelel, próbáljunk tenni valamit azért, hogy ez a kisfiú minél kisebb megakadásokkal érkezzen el a pályaválasztáshoz, és lehetőleg mire felnőtt lesz, tudja hogy mivel, és hogyan lehet elérni a minél folyékonyabb beszédet. Szándékosan nem írok arról, hogy megszűnik a dadogása, hiszen nem ismerem a pontos körülményeket, és magát a kisgyereket sem. Van, aki könnyebben halad, mások nehezebben, de eddigi tapasztalataim alapján eddig mindenkinél sikerült érdemi változást elérni.

  13. Kedves Éva!
    A fiam 12 éves,óvodában kezdődött a dadogás.Kétkezes gyerek.Az óvónő (nyugdíj előtt álló)többször rászólt a két kéz használata miatt.Ezt én jeleztem,h nem örülök és sajnos romlott is a beszéde a gyereknek.Csoportot cseréltünk,de későn. Pszichológus,logopédus mindenki élettaninak nevezte.Első osztálytól a logopédus közölte már késő,mert ha foglalkozik vele romlik az állapota.Pszichológus annyit mondott:mivel édesapa dadog a gyermek csak utánozza.Elváltként tapasztaltam,hogy ovis korában igen akkor rosszabb volt a beszéde amikor apánál tartózkodott.Jelenleg amióta felsős lett rosszabb a beszéde,sőt kb. 1-2 hete megfigyelhetően grimaszol.A beszéde miatt környezetét tudja kezelni,van önbizalma,viszont a grimaszolás/orr húzogatás miatti atrocitást nem.Milyen irányba lehetne elindulni,vagy itthon mivel tudnék neki segíteni,mert a környezetünkben lévő logopédusok nem foglalkoznak vele.
    Válaszát előre is köszönöm

    • Kedves Alida!

      Sajnos a 12 éves az a korhatár, mikor a szülő még tud segíteni a gyereknek. Nem tudom, Önöknél ez még működne-e, általában azt szoktam javasolni, hogy ebben a korban az önbizalom növelésre tegyük a hangsúlyt. Azt írja, az Ön kisfiánál ilyen probléma nincs. Bátran megszólal. Ami zavarja, hogy a grimaszolgatás miatt csúfolják, ami beszéd közben keletkezik. Sajnos erre egy mód van. Ha valaki beszól, annyit kell rá válaszolni: Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem, de én is tudok róla. Sajnos így tudom kimondani, ez van.
      Tudom, azért írt ide, hogy érdemi tanácsot kapjon. Sajnos 12 év környéke az az életkor, mikor jön a kamaszkor, a maga zűrzavaros időszakával, és ilyenkor a gyerekeknek már nincs idejük (erejük) külön még a dadogásukkal is foglalkozni. Ugyanis felnőtteknek is azt javaslom, csak úgy kezdj bele az én módszerembe, ha van időd, és nem máról holnapra kell az eredmény.
      Viszont pont a kamaszkor az az életkor, mikor az identitásunkba, személyiségünkbe “beleég”, hogy mi dadogók vagyunk, aztán később felnőtt korban éveket kell ezen “radírozni”, hogy észrevegyük, a dadogásunk csak az egyik tulajdonságunk, és kezelhető.
      Alida azt tudom javasolni, keressen meg levélben a kapcsolatoldalon. Egy részletesebb bemutatást fogok kérni, ezután leírom, miben tudok segíteni, milyen eredmények érhetőek el még ebben a korban.
      Így előre annyit tudok mondani, valószínűleg azt érjük el, ha most foglalkozunk vele, hogy talán könnyebben elfogadja a dadogását, kevesebb személyiségtorzulással vészeli át a kamaszkort, és így felnőttkorban könnyebben tud majd dolgozni a megakadásain.

      A többi szülőnek, aki olvassa itt a hozzászólásokat, üzenném, a legjobb akkor keresni szakembert, mikor elkezdődik a dadogás, 3-4 éves korban pár hónap alatt érezhető eredményeket lehet elérni a gyerekeknél, 5-6 évesen, mikor iskolába kerül, már elkezdődik a gyerekek között az összehasonlítgatás, ki miben ügyes, ezért itt már hosszabb időre lesz szükség, hogy jöjjenek az eredmények, és kb. 12 éves kor az a határ, ameddig a szülő még segíteni tud, hatással van a gyermek dadogására. Később, már szinte elenyésző. Innen már a gyerek “magára” marad, egyedül kell szembenéznie ezzel a problémával, amire a saját tapasztalataim szerint, kb. 20-22 évesen lesz igazán képes.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.