Miért dadog háromszor annyi férfi, mint nő?

Szinte minden felnőttkori dadogás 6 éves kor alatt kezdődik. Általában elmondható, hogy háromszor annyi férfi dadog, mint nő.

A dadogás a beszédzavarok egyik formája, melyre az egyes hangok, szótagok, szavak akaratlan ismételgetése a jellemző. Gyerekeknél nagyon jól megfigyelhető például, a hangok elnyújtott ejtése, illetve a beszéd folyamatosságának váratlan megszakadása.

A dadogás többnyire olyan helyzetekben jelentkezik, amelyek érzelmileg megterhelőek, vagy kellemetlenek a beszélő számára. Tipikusan ilyen a telefonálás, a közönség előtt való megszólalás.

Általában akiknél gyerekkorban kezdődik ez a fajta beszédzavar, ők felnőttkorukra különféle viselkedési vagy beszédtechnikákat alkalmaznak azért, hogy kisebb feltűnést keltsenek.

Miért dadog háromszor annyi férfi, mint nő?

Miért dadog háromszor annyi férfi, mint nő?

Például kerülhetnek egyes beszédhelyzeteket, vagy egyes hangokat, szavakat. Ennél kicsit kifinomultabb technika, mikor töltelékszavak beillesztésével tartják fenn a beszédfolyamatosságot, megelőzve így az elakadást.

A dadogók nemegyszer félnek attól, hogy a hallgatóság elítéli őket, ezért sokszor úgy döntenek, amit mondani szeretnének az kevésbé fontos, mint maga, a dadogás elkerülése.

Miért dadog háromszor annyi férfi, mint nő, hogyan alakul ki ez az arány?

Munkám során úgy vettem észre, hogy kettő és négy éves gyerekek között a nemek aránya nagyjából fele-fele. Vagyis körülbelül ugyanannyi dadogó kislány szülei fordultak hozzám, mint amennyi kisfiús szülő.

Aztán az iskolás kor közeledtével hirtelen megugrik a fiúk száma. Magam is érdekesnek találtam mindezt. Aztán észrevettem néhány jellegzetességet.

A dadogó óvodáskorú gyerekek szinte mindegyikére jellemző volt, hogy nem szerették a változásokat. Rögtön éles szemmel észrevették, ha valami más helyre került, vagy korábban másként volt. Többségükre jellemző, hogy nem szeretik a tömeget, a zsivajt, az erős hangokat.

Talán ezért dadog háromszor annyi férfi mint nő

A felnőttkori dadogás szinte mindig 6 éves kor alatt kezdődik.

Kisiskolásként sokuk elítélte a csúnya beszédet, a verekedést, szeretik betartani a szabályokat. Illemtudó, jó gyerekek, viszont gyakran kritizálják a társaikat, akik nem a megfelelő módon viselkednek. Esetleg kioktatják őket, mi a helyes.

Amíg kislányoknál a kultúránk, a társadalom jobban elfogadja, ha társaságban félénkek, keveset beszélnek, szégyenlősek, ha könnyen sírva fakadnak. Addig a fiúknál mindezeket már nehezebben toleráljuk.

Őket gyakran megbélyegezzük az „anyámasszony katonája”, „nyápic” jelzőkkel. Ezzel is ösztönözve őket, hogy viselkedjenek végre „férfi módon”.

Ők veszik is az adást, megértik, hogy mit várunk tőlük. A probléma az, hogy amíg felnőttként már képesek vagyunk a társasági helyzetnek megfelelőmódon viselkedni. Ha szükséges, felveszünk egy a helyzethez illő szerepet, „maszkot” (jó értelemben), ezzel rejtjük el az érzéseinket.

Addig gyerekként még őszinték vagyunk, úgy viselkedünk, ahogy érezzük magunkat. Nyíltak vagyunk és egyenesek.

Míg 3-4 éves korban még a kisfiúknak is elnézik a felnőttek, ha sírva fakad, vagy félénken viselkedik. Kerüli a zajos helyeket, nem szereti, ha számára nem szimpatikus emberek megérintik. És még sorolhatnám azokat a jellemzőket, amelyekkel találkozom ezeknél a gyerekeknél.

Addig 5-6 éves korban már a szülőknél is lezárul a türelmi időszak. Hiszen tudják, gyermeküknek a közösségbe be kell tudnia illeszkedni, kell tudnia együtt működni a többiekkel, megvédeni magát, kiállni saját magáért.

Amíg az oviban a gyerekek még nem törődtek azzal, ki rajzol a legszebben, vagy ki számol a legügyesebben a csoportban. Addig az iskolában, már az első naptól kezdve értékelés van, igen is számít, miben vagyok tehetséges, milyen gyorsan tanulok. Vagyis itt már versengés van a gyerekek között, és összehasonlítják a saját teljesítményüket a társaik teljesítményével.

Ha úgy érzik, hogy valamiben alulmaradnak, az önbizalmuk nagyon visszaesik. Mikor ezt az összehasonlítást napról napra, óráról órára elvégzik, a gyerekben nagyon mélyen rögzül az eredmény. „Ő ennyit ér”.

A kezdeti lámpaláza, a szorongása lassan állandósul. Ahogy minden reggel belép az osztályterembe, az izgalmi szintje megugrik, és ehhez jön még az ő személyes érzékenysége. Kisfiúként ő „más mint a többi”. A többiektől eltérő módon viselkedik, vagy túlzottan jó gyerek, és csendes. Vagy épp ellenkezőleg, annyira szorong, hogy nem bír megülni a fenekén, „muszáj futnia egy kört”.

Hát ezért dadog háromszor annyi férfi, mint nő.

Mit tehetünk, hogy minél kevesebb gyerek legyen felnőttkorában is dadogó?

Szülőként fogadd el, hogy gyermeked érzékenyebb, mint az átlag. Csendesebb, „komolyabb”, mint a korabeli gyerekek, vagy éppen hangosabb. Érezze, ő pont így jó, ahogy viselkedik. Természetesen finoman tereld a megfelelő irányba. Ha tudja, hogy lehet olyan, amilyen lenni szeretne, ha a szülei elfogadják és megértik őt. Akkor érezve a biztos hátteret, a többiekhez fokozatosan hozzászokik, alkalmazkodik.

Kevesebbet aggódj azon, szeretik az osztálytársai vagy sem? Hogyan boldogul az iskolában egyedül?

Az ilyen kérdések, hiába nem mondjuk ki, a gyerekünk ismer minket, olvas az arcunkból. Pontosan tudja, mire gondolunk. Ha mi izgulunk és aggódunk, ő is fog. Ahogy a Fogadd el Lujzát című filmben is láthatjuk.

Ha beszél arról, mi történt az iskolában, és tanácsokat adsz neki. Kerüld a direkt fogalmazást, ezt csináld, azt csináld. Mondd inkább úgy, a helyedben én ezt tenném, vagy így viselkednék. Így meghagyod neki a választás és döntés jogát.

Ha a gyermeked dadog és még nem múlt el 10 éves, írj róla pár mondatot a kapcsolat oldalon, és megmutatom, szülőként hogyan segíthetsz neki könnyebben beszélni.  Az első hónap ára: 8 000 Ft.

Ha pedig te is dadogsz, és a gyerekkorból már kinőttél. Ne feledd, sosincs késő csökkenteni a dadogást. Amennyiben hajlandó vagy legalább 9 hónapig napi 20 percet gyakorolni, akkor a Győzd le a dadogásod leckesorozatot ajánlom. A részleteket olvasd el itt.

Ha inkább kisebb lépésekben haladnál, akkor javaslom, a Beszélj könnyebben vagy a Csökkentsd a beszédfélelmedet e-könyveimet. Bővebb információt itt találsz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.