A dadogás gyermekkorban az oka, hogy csúfolnak

Több levelet kaptam arról, hogy csúfolnak valakit a dadogása miatt. Mikor jobban belekérdezek, kiderül, emögött inkább félelmek állnak, „előrevetítések”.

Írt nekem olyan 13 éves kislány, aki azt mondta, most ugyan nem csúfolják, de ha új iskolába kerül, ott biztos elő fog fordulni, hogy a beszéde miatt csúfolni fogják.

Dadogás gyermekkorban, tényleg csúfolnak miatta?

Nem örülök az ilyen leveleknek, mert ez azt feltételezi, hogy a kislány „valahonnan” hozza ezeket az előítéleteket, feltevéseket. Hogy őt nem fogják elfogadni egy új közösségben. Emiatt úgy is fog bemenni oda, mintha ez már eldöntött tény lenne.

Mikor új iskolába mész, új munkahelyre, felejtsd el ezeket az előfeltevéseket, és kizárólag a tényekből indulj ki. Abból, amit tapasztalsz, és ne képzelj mögé semmit. Egy gúnyos mosoly, az csupán egy ember pillanatnyi reagálása.

Gúnyos mosoly

Apropó gúnyos mosoly. Gyakran látom ezt a mosolyt olyan embereken, akiket váratlanul ér, hogy egy dadogóval találkoznak. Önkéntelen reakció. Ugyanez az ember, ha legközelebb beszél veled, már azt is mutathatja feléd, hogy elfogad téged olyannak, amilyen vagy, és te így vagy jól.

Gúnyos mosoly, nem biztos,hogy az, aminek látszik, dadogás gyermekkorban

Egy gúnyosnak hitt mosoly önkéntelen reakció csupán, ne vonj le belőle túl sok következtetést

Egyébként másokat is csúfolnak. Nem feltétlenül a dadogás gyermekkorban az oka, de sok egyéb indok lehet, ami miatt egy kisgyereket csúfolnak az iskolában.

Miért fordul ez elő?

A kisgyerekek 6-11 év között erősen szabálykövetőek, gondolkodásuk viszonylag merev (fekete-fehér). Van egy belső képük arról, mi a „normális” és elfogadott. (ezt persze főként a családból, és az iskolai tanáraiktól hozzák). Aki ettől a képtől eltér, „kilóg a sorból”, azt szóvá teszik.

A Győzd le a dadogásod leckesorozat 4. füzetében írok arról, hogy hét éves korunkra alakul ki az a hit és eszmerendszerünk, ami általában felnőtt korunkig elkísér.

4-6 éves korunk között még eléggé egocentrikus a gondolkodásunk, azt hisszük, mindenki ugyanúgy látja a dolgokat, ahogy mi. Ugyanabból a nézőpontból. (Piaget mackós kísérlete)

Ami nekünk, a dadogás szempontjából lényeges, a kisgyerek eben a korban, azokról a dolgokról, amit nem ért, elméleteket gyárt. Azt gondolom, ez a gyökere annak a dadogást erősítő tulajdonságnak, amit a leckesorozatban túlzott fantáziának neveztem el.

Magamon észrevettem, hogy sokszor, mikor nem mertem megkérdezni valamit, igyekeztem „kitalálni”. Újra használtam a régi gyerekkori szokásomat, és persze sokszor tévedtem, az előfeltevéseim miatt. A félreértések és kudarcok megtanítottak arra, egyszerűbb rákérdezni (ergo nem kerülhetem el a beszédet).

Emlékszel? Azt tanítom, ha érted, mi áll a dadogásod hátterében, félig-meddig már meg is oldottad a problémát. A 4-5 leckékben leírom, milyen sokféle módon jöhet elő ez a fajta, dadogást erősítő tulajdonság, és akadályozza meg, hogy könnyebben beszéljünk. A villámtippekben, ezt hívom 8 mumusnak. Mikor ezeket felismered magadon, és hatástalanítod, érezhetően jobban fogsz beszélni, tartósan, visszaesések nélkül.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.