Dadogsz? Kit érdekel? – A dadogás és a róla alkotott ítéletek

A felnőttkori dadogás körül még ma is nagyon sok a tévhit.

Ahogy mindenkit érdekel, mit gondolnak róla mások, hogyan látják őt, úgy a felnőtt dadogók is sóvárognak visszajelzések után.

Sokan nem mernek nyíltan rákérdezni, inkább a testbeszédből igyekeznek kiolvasni a másik értékelését.

Így okoskodnak: Itt és itt elakadtam, ez borzasztó. Biztos kiállhatatlan vagyok. (Ezek a gondolatok hozzásegítik az illetőt, hogy önbizalma, önbecsülése egyenesen a mélybe zuhanjon)

Ha esetleg a másik jelzi: Van időm, mondd csak nyugodtan!

Nem hiszik el! Úgy gondolják ezek a visszajelzések nem őszinték, csupán udvariasságok. Bizonyára nem kellemes hallgatni egy nehezen beszélő embert, de a valóságban túl lehet élni. Annak is, aki beszél, és annak is, aki hallgatja.

Mégis miért alakult ki ez a negatív hozzáállás?

 A dadogással nem feltétlenül kell együtt járnia az önbizalom, önértékelés összeomlásának

 Amikor reálisan értékeled a beszédedet, tudod, hogy ugyanannyit érsz, mint bármelyik másik ember, függetlenül a beszédedtől.  Se többet, se kevesebbet. Tudod, hogy elakadtál, ez tény. Akkor tudsz a valóságnak megfelelően viszonyulni a beszédedhez, ha elfogadod, nem vagy tökéletes, és te is hibázhatsz. Nem törvényszerű, hogy ilyenkor az önértékelésed darabokra essen szét. Hidd el, az értéked nem ettől múlik.

 Hogyan őrizhető meg dadogás esetén is az önbizalom?

 Többféle megoldás létezik, elmondom, én melyiket használom, ha netán elakadok, vagy láthatóan nehezen megy a beszéd.

 Ha beszéd közben érzem, hogy veszélyes közelségbe kerültem a beszédküszöbhöz, igyekszem visszaállítani a biztonságos távolságot.

Ennek ellenére időnként még ma is előfordul egy-egy kisebb megakadás. Ezt nem szégyellem, hiszen több, mint harminc év kemény, súlyos dadogásától tudom, hogy nem fogok könnyen szabadulni.

Szóval, ha ilyen becsúszik, nem célom, hogy fenn tartsam a látszatot. Finoman elnézést kérek, és magabiztosan folytatom a beszédet. Többnyire nem okoz gondot.

 Miért tudom ezt megtenni?

Mert nem akarok tökéletes, és hibátlan lenni. Elfogadom magam az összes tulajdonságommal, és adottságommal együtt. Mivel ismerem a módját, hogyan jöjjek ki a dadogós beszédből, ezért minden különösebb nehézség nélkül tudom folytatni a beszédet.

Valamint kialakítottam azokat a szenzorokat, melyek finoman jelzik, ha közelében járok a beszédküszöbnek, anélkül tudok visszatérni a normál állapotba, hogy a kívülálló ebből bármit is észrevenne. Egyébként ezeket, a viszonylag könnyen észrevehető jeleket a Győzd le a dadogásod tanfolyam harmadik leckéjében tanítom. Több, mint 40 könnyen észrevehető, azonosítható tünetet sorolok fel.

 Miért nem érdemes, fenntartani a látszatot?

 Láttam már előadót a színpadon megbotlani, majdnem hasra esni több száz ember előtt. Ő nem tett úgy, mintha semmi sem történt volna. Egy rövid mondattal kommentálta az esetet, és rátért a beszédére.

 Mit gondolsz. Ha ez az ember rémülten leszaladt volna a színpadról, legközelebb felállt volna, újra beszédet tartani?

Kötve hiszem.

 A dadogók sokszor úgy tekintenek egy kudarcra, hogy ők ezt többet soha nem akarják átélni. Ezért korlátozzák az életüket. Elkerülnek bizonyos helyeket, embereket. Magányosak, és azon sóvárognak, hogy valakihez tartozhassanak.

A dadogás miatt az önbizalom is szinte mindig a mélybe zuhan

Hidd el, amit mondunk, és teszünk az a lényeg, az határoz meg minket. Nem a beszédünk.

Gondolj a Király beszéde című filmre, Colin Firth főszereplésével. Anglia háború előtt állt. A nép foglalkozott azzal, hogy a király dadog? Nem igazán. Inkább az érdekelte, mellettük áll, vagy sem. Számíthatnak rá ezekben a nehéz időkben? A film kiválóan mutatja be VI. György vívódását, a saját alkalmasságának a megkérdőjelezését. Tudta, a népnek szüksége van rá. Hajlandó volt a saját kényelmét feladni, kiállni az emberek elé, és szolidaritást vállalni velük.

 Mondhatott volna beszédet más ezekben az időkben? Kiállhatott volna az egyik minisztere, vagy másik köztiszteletben álló személy? Nem igazán. A nép a királyt akarta hallani. Igen, úgy, ahogy tudott beszélni. Hiszen a beszéde másodlagos volt számukra, amit mondott, az érdekelte őket.

Az embereket nem érdekli a dadogás

Akiket valójában érdekel, azok a szüleid, tanáraid. Akik gyerekkorodban nagyon szerettek téged, közben aggódtak is azon, vajon hogyan fogod megállni a helyed felnőttként, mikor már nem tudnak megóvni a kegyetlen világ valóságától.

 Gyerekként ezeket az aggodalmakat elhisszük. Ugyanúgy, ahogy minden más nevelési normát, amit a szüleink és tanáraink, a körülöttünk élő felnőttek elvártak tőlünk.

 A világról alkotott képünk nagyjából hét éves korunkra alakul ki. Teljesen természetes, hogy ebben a szüleinknek, és a körülöttünk élő felnőtteknek nagy szerepe van, ebben az életkorban hogyan vélekedünk a világról, és a különféle dolgokról általában.

A baj akkor van, mikor felnőttként nem vizsgáljuk felül ezeket a meggyőződéseket. Amikor még mindig úgy gondoljuk, kizárólag a beszédünk az oka, minden problémánknak.

Létezik hatékony dadogás terápia?

Akik megvásárolták a Győzd le a dadogásod leckesorozatot, számukra ismerős volt a fenti gondolatsor, hiszen a negyedik leckében azt tanítom, miért elengedhetetlenül fontos felülvizsgálni ezeket a gyerekkori meggyőződéseinket.

Sok szülő tehetetlenül nézi éveken át a gyerek dadogását. Nem csoda, ha elveszik a hit, hogy ezen változtatni is lehet.

Milyen jó lenne, ha olyan gyerekeink lennének, akik a dadogásuk ellenére is szívesen beszélnek, ismerkednek. Vannak barátaik, széleskörű kapcsolataik.

Így kisebb eséllyel alakul ki felnőttkorukra az a sziklaszilárd meggyőződésük, hogy őket a dadogásuk miatt nem fogadják el az emberek.

Ha ezek a gyerekek lennének többségben, akkor lehet, hogy a világban továbbra is lennének dadogó emberek, de ezek az emberek sokkal kevesebbet törődnének azzal, mit gondol róluk a másik. A beszédük ellenére is felszabadultak, vidámak, és életre való fiatalokká válhatnának.

2 hozzászólás a(z) “Dadogsz? Kit érdekel? – A dadogás és a róla alkotott ítéletek” bejegyzéshez

  1. Tisztelt Hölgyem !

    Miklósnak hívnak. Általános iskolában volt beszédhibám, egy kis dadogás, de csak egyes szavak kezdőbetűjénél. Gimnáziumban nem volt azt hittem végleg kinőttem. De az egyetemi évek alatt stressz hatására visszajött, olyan formában, hogy az elő beszédben elenyészően, de a telefontól rettegek, mert ott többször. Néha még az elő beszédben akkor jön elő, ha kérnem kell valamit, pk. gyorst, vagy bármi mást, illetve a Miklóst sem tudom kimondani, egyszerűen nem jön ki. A telefonos könyv érdekelne, de az egész csomagra sajnos nincs pénzem.

    • Kedves Miklós!

      Csak a pontosítás kedvéért, nem telefonos anyag, hanem e-könyvek pdf formátumban, CD-n, postán küldve.

      A telefontól való rettegést nem lehet pár tanáccsal kezelni, ahhoz csak a Győzd le a dadogásod leckesorozatot tudom ajánlani.

      A Miklós kimondásánál valószínűleg nagyon mereven összeszorítja az ajkait. Figyelje meg, mikor elakad, “pontosan, mit is csinál”. Erről írtam egy cikket, az Gy.I.K. 01 címmel. A fényképem felett megtalálja a Gy.I.K. felnőttkori dadogás menüben. Kattintson rá!

      Az élő beszédben történő kisebb elakadásokhoz a Győzd le a beszédfélelmed című e-könyvemet tudom javasolni, az ára 3990 Ft. A fő oldalon könnyen megtalálja a linket. Kattintson a felső menüben a “Mi a dadogás?” címre. Vagy írja be a keresőbe a beszédfélelem szót.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.