A dadogás kialakulása miért 5 éves kor után a leggyakoribb?

Ebben az életkorban a gyerekek nagy többsége az iskolába készül. Mi is így vagyunk ezzel. Minden gyerek otthon tanulja meg azokat első viselkedési szokásokat, melyek segítségével, a többi emberrel kapcsolatba fog lépni.

A dadogás kialakulása az iskolakezdés első napjaiban fog átalakulni rutinná Sad

Amíg otthon nem volt probléma, hogy bár kicsit hadartunk, esetleg megismételtünk egy-egy szótagot, mikor iskolába készülünk, látjuk a szülők arcán a „nemtetszést”.

 Vigyázz, nem azt jelenti, hogy nem szeretnek bennünket, csak féltenek, hogy fogunk így boldogulni? Hogy álljuk meg a helyünket az iskolában?  Persze ez még csak egy enyhe figyelmeztetés, talán még nem is tudatosul bennünk, de mivel agyunk a tudatalattinkba minden információt elraktároz, ezért ezt is rögzítjük.

Mikor iskolába kerülünk, az első napokban mi is ugyanúgy izgulunk, mint a többi elsős. Óriási bennünk is a megfelelési kényszer. Az iskolában beszélni kell. Nem akkor, mikor mi szeretnénk, hanem mikor felszólítanak!

Ennek az óriási megfelelési kényszernek a hatására mi is jól akarjuk csinálni. A többi gyerekhez hasonlóan, tökéletesen, hiba nélkül. Hiszen milyen üzenettel engedtek el a szüleink minket az iskolába?

 „Ügyes légy!”

„Ne hozz rám szégyent!” 

„Ne feledd, mi Baloghok mindig jól tanultunk, jó jegyeket kaptunk, neked is jól kell tanulnod!”

„A mi családunkban senki sem tanult különösebben jól, most neked kell megmutatnod, hogy tudjuk mi ezt másképp is!”

Érzed, mekkora súllyal a vállán megy be a kis elsős az iskolába? Nem csak önmagáért, önmagának tanul, hanem úgy érzi, az egész család sikere vagy szégyene lesz, ha ő elbukik, nem jól teljesít. Úgy gondolom, innen eredhet az az óriási megfelelési kényszer, az a túlbuzgó igyekezet.

 Ha sikerül, fellélegzünk, megdicsértek minket, piros pontot kaptunk. A szüleink megpaskolják a fejünket, „Jól van, ezt vártuk. csak így tovább!”

Ha netán zöld ponttal megyünk haza, ami a közepest jelenti, „Csak ennyi? Jobban nem tudtad volna?„

Muszáj jól teljesíteni, egyszerűen muszáj. Úgy érezzük, nem lehetünk önmagunk, nincs már móka, önfeledt játék, hanem kemény munka.

Emlékszel? Mikor megszülettünk, azért szerettek bennünket, mert itt vagyunk. Mindenkit levesz a lábáról, ha egy kisbaba rámosolyog. Na, ez már a múlté!

Az iskolában, olyan világba kerültünk, ahol nem elég csak ellenni, hanem a teljesítmény is számít. Elindul a verseny az osztályban, ki kap több dicséretet, hangos elismerést a tanár nénitől.

Ugye már olvastad itt a honlapon, mi, dadogók az emberek azon 2-3% tartozunk, akiknek stressz esetén a hangszalagjai feszülnek meg. (Bővebb információt erről itt találsz, A dadogás rossz szokás)

Aztán mikor minket szólít fel a tanár néni, nem tudunk megszólalni. Jobb esetben néma hallgatás, vagy némi makogás. Természetesen elindul a kuncogás, a hangos nevetés az osztályteremben, amit a tanító néni azonnal leint. De mi már tudjuk, a többiek szemében szerencsétlen lúzerek vagyunk. Bármit mondanak ezután a felnőttek, a társaink közti versengésben mi csak valahol hátul kulloghatunk.

Közben szép csendben kialakul a dadogó gyerekkel szembeni magatartás. “Tudjuk, hogy ilyen problémád van, nem kell beszélned, csak annyit kérünk, ne zavard az órát!” Érthető ez a tanár részéről, hiszen az órának üteme van, haladni kell, az anyagot le kell adni.

A dadogás kialakulása az első kudarcélménnyel befejeződött

A dadogás kialakulása az első kudarc élmény megszerzésével befejeződött

A dadogás kialakulása ezzel befejeződött, elkezdődik egy új szakasz, a rögzítés. Az elkövetkező években jó mélyen bevésődik a tudatunkba, mi dadogók vagyunk.

A dadogás kialakulása azért megy át rutinba, mert vannak előnyei is a dadogásnak

 

A gyerek visszanyerte helyét az osztályban! Ő az, akinek nem kell félni a szóbeli feleléstől, a váratlan kérdésektől. Diadal! ”Nesze nektek, ti csak rettegjetek! Nekem nem kell izgulni!”

Ami még nem is olyan régen egy rémálom volt, egy borzalom, nem is tudtuk, hogy lehet így élni! Most már kezdjük megszokni, nem csak a hátrányait látjuk, hanem az előnyeit is! Amíg iskolába járunk, ez részben így is van. Hiszen, csak az első napok a nehezek, amíg mindenki elfogadja, hogy mi így beszélünk. Természetesen tapintatosak velünk, a társaink megrovást kapnak, ha csúfolni mernek.

Azért az írásbeli feladatokat mi sem ússzuk meg, ott nekünk is teljesíteni kell, és mivel a „szóbeli hátrányunk” kiküszöbölődött, a társainkhoz képest, írásbeli dolgozatnál mi is egyenlő feltételekkel „versenyezhetünk”, megmutathatjuk, mit tudunk. Így a szülői elvárásoknak is maradéktalanul meg tudunk felelni.

 Igen ám! De az iskola nem tart életünk végéig, nyolc év, plusz három, esetleg négy év, és vége. A nagybetűs élet nem olyan elnéző, mint az iskola volt! Tudják ezt a gyerekek is, ezért a szorongás ott marad. Nem az iskolai mindennapoktól félnek már, hanem a jövőtől. Arról szeretnének biztosat megtudni. Hogy őrizhetnék meg az eddigi státusukat, hogy lehetne ugyanúgy lenni, ahogy eddig?

A változást senki sem szereti, emberi tulajdonság, ahol már megszoktuk, és tudjuk, hogyan védjük ki a számunkra kellemetlen dolgokat, azt már nehezen hagyjuk ott. Hiszen kevésbé érhetnek váratlan dolgok.

Egy ismeretlen, egy új közeg félelmetes tud lenni. Ez is természetes. Senki se gondolja, hogy csak a dadogók izgulnak, vagy szoronganak, mindenki más is hasonlóan érez ebben a helyzetben.

A jövő az, amire nem lehet a már eddigi módokon felkészülni, ahogy az iskolában. Mivel nem láthatjuk előre milyen események jönnek, nem tudhatjuk, milyen készségeinkre lesz ott szükség. Ezért azt javaslom, hogy önmagunkat erősítsük.

Mikor munkahelyet keresünk, legyünk pontosan tisztában a képességeinkkel, lássuk önmagunkat reálisan. El tudjuk fogadni, ha telefonálnunk kell? Dadogó és dadogó között nagy különbségek vannak. Vannak köztünk olyanok, akik „csak” kicsit akadnak meg, és vannak, akik súlyosabban, vagy nagyon súlyosan.

A környezet megértő lesz, ez egészen biztos. De mi is lássuk be, hogy egy munkaadó számára az is fontos, hogy az alkalmazottja maradéktalanul ellássa azt a munkakört, amire felveszi őt. A munkáltató jó munkaerőt akar, hiszen ő sem örül, ha hetente új embert kell betanítani.

Ezért hangsúlyozom ennyire ezt, hogy lássuk reálisan önmagunkat. Közben fogadjuk el azt is, ha nemet kapunk. Nem biztos, hogy feltétlenül a beszédhibánk miatt nem feleltünk meg.

Ennek ellenére sosem árt, ha folyamatosan dolgozol azon, hogyan tudod csökkenteni a dadogásodat, elfogadhatóbbá tenni a beszédedet. A folyamatosságot nem véletlenül hangsúlyozom, mert egy több tíz éves dadogás nem fog máról holnapra véglegesen eltűnni.

Nem összezúzni akarlak, reménytelenné tenni, csak járj a Földön.  Mivel tanult szokásról van szó, nem ezzel születtünk, ezért felül tudjuk írni, meg tudjuk változtatni. Nézz körül a honlapon, olvass több információt a dadogásról, ismerd meg, milyen módokat kínálok!

A világ gyorsan változik, és ez a változás folyamatosan egyre gyorsabb lesz. Az ember alaptulajdonsága a rugalmasság, az alkalmazkodni tudás, még akkor is, ha sokan ragaszkodnak a megszokott kényelemhez, az ismerős dolgokhoz.

Az csak önáltatás, hogy dadogóként nem tehetsz semmit, te is képes vagy a változásra, ugyanúgy, mint más ember!

Mikor úgy érzem, hogy valami lehetetlen, akkor mindig felidézem egy édesanyának a vak kisfiához intézett szavait: „Neked kilenc ujjal kell játszanod egy olyan zongorán, ahova tíz ujjra írták a darabokat. És én tudom, hogy te képes vagy rá!”


10 hozzászólás a(z) “A dadogás kialakulása miért 5 éves kor után a leggyakoribb?” bejegyzéshez

  1. Kedves Éva! Ne élje bele magát annyira a megfelelési kényszer által rögzülő dadogásba. Az én fiam egyéves korában szebben, tisztábban beszélt a Lőrince Lajosnál. Kétéves korában megszületett az öccse, és fél év múlva elkezdett dadogni. Ha új környezetbe került (óvoda, iskola, táborozás) vagy új személyekkel került kapcsolatba eleinte nem dadogott, de aztán néhány hét után (ahogy megszokottá vált a dolog) ott is elkezdett dadogni. Most 32 éves, és nagyon görcsösen, elakadva beszél, valami izgalmi góc aktiválódik nála amikor beszélni kezd. Ezt kéne megtalálni nála és semlegesíteni! Tudna ebbe segíteni?

    • Kedves Kálmán!
      Többet tudnék segíteni, ha a fia írna nekem, egyedül, szülői felügyelet nélkül. Én értem, hogy ön segíteni akar neki, de 32 évesen az ember már felnőtt, és maga dönti el, hogy mit vállal, és mit nem.

      Bárhogy dönt is majd, azt javaslom, önök, szülők fogadják el. Éreznie kell, ő úgy jó, ahogy van. Ha nem fog javulni a beszéde, akkor is mellette állnak. Ha pedig jobb lesz, annak örülnek, de nem kényszer. Nem előírás, hogy neki változnia kell.

      Úgy gondolom, a dadogóknak meg kell változtatniuk azt a nézőpontot, ahogyan egy beszédszituációra tekintenek. Ebben segít a Győzd le a dadogásod leckecsomag. Az első leckében, aminek a címe: Miért lettünk dadogók? Részletesen leírom azt a kilenc dadogást erősítő tulajdonságot, ami miatt felnőtt korunkra is dadogók maradtunk. A 2-6 leckékben megmutatom, hogyan lehet ezeket leépíteni, átalakítani. A 7-10 leckék gyakorlatai pedig abban segítenek, hogy megszilárduljanak a tanultak, fokozatosan megtanítom, hogyan tudjuk kimondani a nevünket megakadás nélkül, hogyan álljunk helyt egy munkahelyen, hogyan tudjuk megőrizni a folyékony beszédet egy felettes, főnök, tanárral szemben. A 9 leckében a telefonáláshoz adok segítséget. Nem véletlenül van itt, a dadogóknak nagyon sok mindent kell megtanulniuk ahhoz, hogy félelem nélkül tudjanak telefonálni.

      Látom ön nem hisz abban, hogy a dadogók úgy nőnek fel, hogy tévesen azt hiszik, a többiek csak akkor tudják elfogadni őket, ha hibátlanul beszélnek. Ami persze nem így van. Saját tapasztalat, hogy 10 emberből 8 úgy fogad el minket, amilyenek vagyunk. Nem kell másnak lenni, és nem dől össze a világ, ha dadogunk.

      Munkám során mégis sokszor találkozom ezzel (és én is ilyen téves meggyőződéssel nőttem fel), ebből adódik, hogy a legkisebb megakadás, legkisebb hiba esetén is totális kudarcnak érzik a beszédüket. Szándékosan nem írtam azt, hogy MI, mert a módszerem lényege, hogy merj dadogni. Merj hibázni, merj olyan lenni, amilyen vagy, és tapasztalni fogod, hogy így is jó vagy, mások így is elfogadnak. Mert a dadogás az csak az egyik tulajdonságunk, mellette még ott van sok-sok más is, jók, rosszak egyaránt. Hasonlóan a többi emberhez.

      Talán látta a Szerelmes Shakespeare című filmet. A színházban is volt egy erősen dadogó férfiú, aki a darabok elején a felvezetőt mondta. Shakespeare rémüldözött, a Rómeó és Júlia eleve bukásra van ítélve, ha egy dadogóval kezdődik a darab. Az igazgató megnyugtatta: „Hidd el, minden rendben lesz. Nem tudom, hogy csinálja, de mire kimegy a színpadra, nyoma sincs a dadogásnak”.

      A fiatalember rutinos volt, és a begyakorolt szöveget, a többi dadogóhoz hasonlóan hibátlanul mondta el. Ugyanígy van ez a hangos olvasással is, egy idő után már nem okoz gondot. Viszont a szabad beszédben, a „társalgásban” gyakori az elakadás. Épp a túlzott megfelelési kényszer miatt.

      Kérdezte, hogy tudok-e segíteni a fiának is? Igen, ha kellően nyitott az új dolgokra, és nem görcsösen, erőlködve (minden áron) akar tanulni. Hanem kíváncsian, és érdeklődve. Ha ő egy olyan ember, aki előbb kipróbálja a javaslataimat, és gyakorlataimat, és csak utána kritizálja, akkor biztos, hogy érezhető javulást fog ő elérni, hasonlóan a többiekhez.

  2. Kedves Éva !
    35 éves vagyok ,sajnos az a tipikus 5 évig nem beszéltem és utána hadartam és a dadogás lett a vége ,mind a mai napig .Szüleim, nagyon sok helyre elvittek /orvos ,logopédus stb./ én semmi értelmét nem láttam,mert hiába beszéltem ott folyékonyan /otthon is ha egyedül vagyok/ ,kilépek az utcára akkor kezdődik minden .Én azt se mondhatom ,hogy valamiben hiányom van,mert van egy cégem ,nem kell a főnöktől félnem max. magamtól 🙂 ,anyagi szempontból sok mindent megtehetek ,gépészmérnök vagyok , de mégis ott van a probléma a dadogás !!!!!!!!!!2006-ban diplomáztam ,sok tanáromat nem érdekelte ,hogy ez van /intelligens embernek tartotta magát és megvárt /. Ezért nem értek egyet ,sok könyvbe amit olvasok ,hogy a szorongás ,kirekesztés ,csúfolás stb. miatt van .Tény ,hogy nekem is ,ugyanez volt ,hogy új környezet ,új arcok akkor blokkoltam mind a mai napig ,csak annyi különbséggel ,hogy magam Ura vagyok és nem érdekel senki véleménye ,de így se látom a javulást ,sőt átfordultam abba a formába aki régen csúfolt ,vagy a mai életben piszkál, azokhoz nem vagyok hálátlan / munkahelyi hatását érzik -lehet többet nem kell ott dolgoznia / .Lehet a hosszú évek bántalmainak az eredménye ,főleg az ,hogy sok szép lánnyal is össze tudtam volna jönni ,de mindig azaz átkozott dadogás !Sajnos 2010 okt-ben volt egy súlyos betegségem egy agydaganat/agyműtét/ ami még rá tett a dologra ,azóta az utóhatása epilepszia lett, amire életem végig szednem kell gyógyszereket ,hozzáteszem szintén jó hatással van az idegrendszeremre . Azt nem értem ,ha ennyire egyszerű lenne ,hogy elolvasok 5 db könyvet és elmúlik a dadogás, akkor miért nem oldódik meg ez a probléma egész világon több évtizede???????? Én itt megígérem Önnek kedves Éva ,ha elküldi nekem a könyveit és teszek egy próbát ,megígérem ,hogy a könyvének nagy sikere fog lenni ,természetesen ,ha látom eredményét akkor kifizetem az árát !! Nem az a pár forint fog tönkre tenni ,csak túl sok csalódás ért már ahhoz ,hogy higgyek benne ! Várom válaszát

  3. Kedves előző hozzászóló!

    A dadogás egy komplex folyamat, amiről Éva könyvei is szólnak. Ezért van az, hogy otthon egyedül tudunk beszélni, aztán pedig előjön. Szerintem ez minden dadogót zavar, nyilván emiatt is kerestük fel az oldalt. Én is ugyanebben a helyzetben voltam, alapján véve nem akadályozott a dadogásom, több egyetemi végzettségem is van, nyelvvizsgám, barátaim és párom is. De..amit írtad te is.
    Magamtól is elindultam több úton: természetgyógyász, meditációk, pszichológus, de egy alkalom 7-8000 forint volt, és mikor kérdeztem, hogy mikor lesz ennek látszata: lehet fél év, de lehet több. És nem adtak számlát! ( Éva küldött, ez is roppant szimpatikus volt.) Én is gondolkodtam rajta, hogy megvegyem, de amint többen mondták nekem ” erre a egyre ne sajnáld a pénzt.” Mivel több módszer irányába elindultam, így átlátom, hogy Éva mennyi időt, energiát és nem kevés pénzt tett bele, hogy magán (!) segítsen, és utána összeszedte a hasznos dolgokat és ezek lettek a leckék. Ezek a tananyagok nagyon komplexek, és koránt sem arról szólnak, hogy elolvasok x oldalt és akkor elmúlik, de ezt Éva is írja, hogy legkorábban fél év múlva érezni a hatását. Addig pedig gyakorolni kell minden egyes nap, sőt minden egyes beszéd szituációban.
    Sajnos életem egy olyan mélypontjára értem el novemberben, ahova nem sok ember kerülhet. Persze a beszédem is így alakult. Januárban elkezdtem a leckékkel haladni és már a második ( nem is az ötödik!) után jelentős eredményt értem el. Állásinterjún dadogás mentesen tudtam beszélni, és fel is vettek. Már két lecke után is azt tudom csak mondani, hogy nagyon megérte, és köszönöm szépen Éva!!

  4. Kedves Éva! az én gyermekem most 6 éves, másfél éve kezdődött nála a dadogás.én nem emlékszem,hogy akkor történt volna -e valami változás az életébe. ezt a dadogást úgy kell elképzelni: a-a-a-a-anya…….., tehát a szavak első betűit ismétli meg.nagyon el vagyok ez miatt keseredve, mert a logopédus azt mondta, hogy ez már nem élettani dadogás, tehát meg is maradhat ez felnőttkorára. nagyon türelmesek vagyunk vele, nem siettetjük a beszédben, nem szólunk rá hogy ” ne dadogj”. én nagyon szeretném,hogy ez elmúljon nála, hisz egyáltalán nem szeretném,hogy felnőttkorára “dadogós” legyen. mit tehetnék? várom válaszát: üdv : egy aggódó anyuka

    • Kedves Katalin!
      Ellentmondást látok a leírt tünet és a logopédus “súlyos” kijelentése között (hogy felnőtt korára is megmarad). Ezt gyerekeknél nagyon ritkán mondják, főleg 6 éves korban. Ahhoz sokkal súlyosabb tünetnek kell lennie.
      Természetesen nem ismerem a pontos helyzetet, csak ez a rövid poszt alapján írtam, amit írtam.

      Azt tudom javasolni, olvassák át figyelmesen a dadog a gyerekem kategóriában található írásokat (a fényképem felett megtalálják), és használjanak fel belőle minden olyan tanácsot, javaslatot, amiről úgy gondolják Önöknek is hasznos lehet.

      Illetve a kapcsolat oldalon kérem írjon pár mondatot a gyerekről, a dadogásáról. Kérem írjon le mindent, amiről úgy gondolja hasznos lehet, (a hiányzó részekre úgy is rákérdezek), és igyekszem segíteni.

  5. Kedves Eva !
    Azzal a kérdésél fordulok önhöz , hogy a 12 éves fiam elkezdett dadogni.
    (Kb. 2 hete)
    Néha az első betűket megismétli és az a kérdésem , hogy mi a teendő??
    Nagyon el vagyok keseredve, mert nem volt meg ilyen nála,
    Az elmondása szerint a felelésektől illetve a továbbtanulási gondok foglalkoztatják.De engem ez nagyon bánt, hogy nem tudok rajta segíteni,
    .
    Mi a teendő?

    Varom mielőbbi válaszát.

    Köszönettel:
    Pálné Bakos Eszter

    • Eszter!

      Amiben segíteni tud neki, az az, hogy beszélget vele, sokat. A felelésekről, a továbbtanulásról. Szeretne biztosra menni. Szeretne megerősítést, hogy sikerrel fogja venni ezeket az akadályokat. Amiket ő most még nagynak lát. Akkorának, hogy úgy érzi, ezeket ő képtelen “megoldani”. Ezért jött elő nála a dadogás.
      Beszélgessenek, legyen megértő, érezze át a problémáját. Adjon neki támogatást.
      Keveset tudok Önökről, de gyanítom, olyan édesanya, aki sok mindenben segített a fiának. Ha valamit ő nem tudott, vagy nem akart megoldani, akkor Ön mindig kéznél volt. Most tudatosult benne, ezeken a területeken neki kell boldogulnia, akkor is, ha nem akar. Ebben csak magára számíthat. Ezért fontos, hogy ott álljon mellette, érezze hogy nincs egyedül, nincs “magára hagyva”.

      Ha több segítségre van szüksége, kérem írjon a nekem a kapcsolat oldalon.

  6. Kedves Éva.Van egy 7 éves fiú unokám,aki kb.2 éve elkezdett dadogni.Vannak rosszabb és jobb napjai.Jártak már sok orvosnál, különböző gyakorlatokat javasoltak,de semmi nem változott.Most született egy kisöccse és félek,hogy a helyzet most még rosszabb lesz.Mit lehetne tenni, hogyan kellene viselkedni vele,mert vannak olyan tanácsok is hogy nem kell vele foglalkozni,majd kinövi.

    • Kedves Julianna!

      A kistestvér megszületése nem fogja súlyosbítani a a nagyfiú dadogását, de ha most kezdi az iskolát, az már igen. Javaslom olvassa el a honlapon megtalálható összes cikket, amit a “Dadog a gyerekem” kategóriában javaslok. Ezek között akad olyan is, ami kifejezetten az iskolakezdésről szól.

      További segítséget a kapcsolat oldalon tudok adni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.