Felnőttkori dadogás legyőzése könnyen, gyorsan – lehetséges egyáltalán?

Szinte minden érintett szeretne megszabadulni a dadogástól, a többség számos módszert kipróbált már, és sokan egyetértenek velem abban, hogy a felnőttkori dadogás legyőzése egyáltalán nem könnyű, és pláne nem gyors.

Miért ekkora falat a felnőttkori dadogás legyőzése?

Mert lassú, időigényes, energiafaló, sok a kudarcélmény, és még sorolhatnám. De haladjunk sorjában.

Többször írtam már, felgyorsult világban élünk, szeretnénk, ha a felnőttkori dadogásnál is lennének olyan egyszerű, instant technikák, mint életünk más területein: „egyperces” novellák, „szuperkönnyű, szupergyors fogyókúra”, villámangol, és még hosszan folytathatnánk a sort.

A felnőttkori dadogás egy rossz szokás

Mivel szokás, az a mód, ahogyan csináljuk, az az útvonal, melyet az idegsejtek bejárnak a dadogás alatt, ez annyira beleégett a tudatba, hogy nem könnyű annak megváltoztatása. Főleg akkor nem, ha szeretünk sémákban gondolkodni. A sémák olyan rutin eljárások, melyek szinte „önjáróak” nem kell tudatosan figyelni rájuk.

Gondolj az autóvezetésre

Mikor még kezdő voltál, bizonyára neked is nehezedre esett, hogy bal lábaddal a kuplungot kezeled, jobb lábaddal a féket, vagy a gázt, szükség szerint, a jobb kezeddel váltod a sebességet, közben figyeled a forgalmat, beszélgetsz az útitársaddal, és még a mobil is pont akkor csörög. Mindezen cselekvések maradéktalan ellátására úgy vagy képes, hogy már rutinból vezetsz (nem kell gondolkodni rajta).

Képzeld el, mikor a megszokott útvonalon mész a munkahelyre, vagy iskolába. Mennyire figyeled a forgalmat, az utcanév táblákat? Ha már többször megtetted az utat, bizonyára a figyelmed sokkal lazább. Viszont, ha elmész egy ismeretlen helyre, hiába van térkép a kezedben, többször körülnézel, alaposabb (bizonytalanabb) vagy.

A felnőttkori dadogás nálunk már rutinból megy

Ahogyan ki tud alakulni az autóvezetés rutinja, ugyanúgy a beszédé is ki tud. Mikor megszokásból csinálod, már nem is gondolkozol rajta, és mindent ugyanúgy teszel, mint korábban.

 Ha új szokásokat tanulsz, hasonló a sémát követünk, mintha ismeretlen területen járnánk. Több figyelmet szentelünk az új cselekvéseknek. Ha egy váratlan esemény negatív módon sül el, hajlamosak vagyunk feladni, kútba dobni az egész fáradozást.

 Nem értjük, mikor otthon végezzük akár az Azonnali beszédkönnyítő villámtippeket, akár a Győzd le a dadogásod leckesorozat gyakorlatait. Otthon tökéletes, minden simán megy, mikor emberek közé megyünk, kudarcot vallunk.

Miért tűnik elérhetetlennek megszokni az új, folyékony beszédet?

 Mert szeretjük a biztonságos, megszokott módokat, a „hiszen mindig így csináltuk” hozzáállást. Egy új beszédmódnál, pláne élesben, teljesen normális, ha valaki fél.

 Arra kell törekedni, hogy ez a félelem megmaradjon az egészséges óvatosság keretein belül. Ha túlzottan eluralkodik a tudatunkon, átengedjük a döntés meghozását a biztonságot kereső énünknek, lemondunk a kreativitásról, a nyitott hozzáállásról.

 Fogadjuk el, a gyakorlás része, hogy esetleg elbukunk, kudarcot vallunk. Ilyenkor fontos a kitartás, a további gyakorlás. Alapszabály, hogy a legkisebb sikert is ünnepeljük meg, vegyük észre a legkisebb javulást is. Az elért sikerek fogják erősíteni az önbizalmunkat, érezzük, hogy jó úton járunk.

 Edison nyilatkozta egyszer: „Már legalább ezer féle módját tudom, hogyan NEM lehet villanyégőt készíteni”.

A felnőttkori dadogás legyőzése csupán gyerekjáték

A dadogás legyőzése csupán gyerekjáték?

 Szuperkönnyű, szupergyors módszer a felnőttkori dadogás legyőzésére?

 Még évekkel ezelőtt levélben keresett meg egy nagyapa, írjam meg, hol használnak Bora-módszert. Történt ugyanis, hogy elvitte a kis unokáját „kezelésre”. Ami abból állt, hogy egy fiatal hölgy leült a gyerekkel szemben, mélyen a szemébe nézett, és különféle pozitív hangzatú mondatokat ismételgettek 20 percen keresztül.  A kisfiú ennek hatására nagyjából fél órán keresztül nem dadogott. Ezért az úr fizetett 39 ezer forintot. Az elért eredménytől olyan lelkes lett, hogy szerinte, néhány ilyen kezelés, és a gyerek sosem dadogott volna többet.

 Mi történt itt?

Ahogy én gondolom, egyszerű hipnotizálás, amolyan lelkesítés. A kisfiú egy rövid ideig elhitte, képes a beszédre. Gondolom, mikor az első „nehéz beszédhelyzet” adódott, ez a „képes vagyok rá” érzés a semmibe párolgott, visszatért a dadogás.

 Miért tudnak terjedni a könnyű, gyors technikák?

Miért a gyerekekre a legveszélyesebbek?

 Ezek alapja a „képes vagyok rá” érzés. Amit viszonylag könnyű megszerezni, ahogy a fenti példa is mutatja. Ami a gond ezzel, hogy az első „nehéz” alkalom esetén eltűnik a lelkesedés, a páciens jobb esetben visszazuhan abba az állapotba, ahol korábban volt, rosszabb esetben lelkileg még jobban összeomlik, és könnyen depresszióssá is válhat. Ezért vigyázzunk ezekkel a módszerekkel, főleg gyerekeknél. Néhány keserű kudarcélmény, és hamar beléjük rögződik az „én erre sose leszek képes” állapot. Amiből felnőttként sem fogják elhinni, van kiút.

 Miért mondod ezt, hiszen te is sokszor kiemeled a „Igen, képes vagyok rá” érzés jótékony hatásait!

 Mondhatná ezt nekem bármelyik régi olvasóm. Igen, valóban olvashatod az én írásaimban is, mennyire felemelő, és milyen jó érzés, mikor elérjük ezt az állapotot. Saját magam esetében, mindig figyeltem rá, és másoknak is azt javaslom, minél többször éljük át, mert valóban felemelő, lelkesítő, ez a „könnyedén tudok beszélni” érzés.

 De vigyázz!

Minden ilyen lelkesítő (előrevivő) érzés mögött álljon egy, vagy több olyan sikerélmény, amit viszonylag könnyedén újra, és újra meg tudunk ismételni. Ez adja az alapját annak, hogy valóban el is hisszük, erre én képes vagyok. Nem csak véletlenül, ad hoc módon tudok viszonylag jól beszélni, hanem tudatosan, bármikor.

  •  Mikor új szokásokat tanulunk, haladjunk kis lépésekben. Ne akarjunk máról holnapra folyékonyan beszélni.
  • Keressünk aránylag „könnyű” célpontokat. Olyan helyzeteket, melyekben viszonylag több a siker, mint a kudarc.
  • Amit állandóan tartsunk fenn, az a gyakorlás. Akkor is, mikor épp nincsenek új eredmények.

 A felnőttkori dadogás legyőzésének igazi titka, amitől tartós eredményeket várhatunk

 Mikor látszólag „nem történik semmi”, ekkor történik a megszilárdítás. Elértünk egy fejlődési szintet, és most „rögzítünk”. Az agyunkba ilyenkor „égnek be az új idegpályák útvonalai”, ez a „megszilárdítás” az oka, hogy egy ideig úgy érezzük, a gyakorlás ellenére „csak” egyhelyben toporgunk.

 Fontos, hogy ilyenkor ne adjuk fel, továbbra is foglalkozzunk a beszédünk javításával, az eredmények jönni fognak. Mikor már ezekben a helyzetekben jól beszélünk, keressünk újabb célpontokat.

 Ezek is lehetőleg olyanok legyenek, ahol többnyire jól beszélünk, de azért előfordulnak elakadások. A cél az legyen, hogy igyekezzünk minél simábban beszélni. Ahogy haladunk egyre jobban előre, úgy jön meg a bátorságunk, erősítenek meg minket a tapasztalataink, hogy igen, képes vagyok jól beszélni.

 El kell ismernem, ez nem „félórás technika”, időbe telik, mire a régi beszédmódunkat fokozatosan újra cseréljük, viszont a megszerzett tapasztalatok tartósan megerősítik bennünk az „Igen, képes vagyok rá” érzést.

 A leckék, mint térképek, amolyan receptkönyvek, melyek megkönnyítik, felgyorsítják számodra ezen tapasztalatok begyűjtését. A te dolgod az, hogy folyamatos gyakorlással elősegítsd az új beszédmód bevésődését. Tedd lehetővé agyadnak, hogy ki tudja építeni az új útvonalat, melyen a folyékony beszédet irányító gondolatok szélsebesen áramlanak.

 De ne feledd!

Hiába van meg neked a világ legjobb szakácskönyve, ha csak áll a polcon, attól még nem fogsz tudni finomakat enni. Csak akkor fogod értékelni, milyen jó és mennyire hasznos, ha forgatod, és használod.

A Győzd le a dadogásod leckesorozat is ilyen. Ha csak a polcon pihen, bele sem nézel, attól biztos nem fogsz tudni jobban beszélni. Kizárólag akkor használ, ha forgatod a füzeteket, és minél több tanácsot, javaslatot, gyakorlatot kipróbálsz, illetve beépítesz a mindennapjaidba.

Csak elkezdeni nehéz

Csak elkezdeni nehéz :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.