Néhány hasznos, gyakorlati tanács, ha egy dadogó keres nálad munkát

Mit kell tudni a dadogásról?
A felnőtt lakosság 1 % dadog, az USA-ban pl. 3 millió, nálunk kb. 100 000 ember. Kutatók vizsgálatai szerint stressz hatására az embereknek más-más testrészei feszülnek meg. Van, akinek a vállai, kezei, másoknak a has környéke, kb. 2%-nak a torka, illetve a hangszalagjai. A dadogók megtanulták a lezárt hangszalagjaikat felfeszíteni. Ha érdekel hogyan, olvasd el itt.

Miért beszélünk nehezebben?
Felnőtteknél már dadogás beépült a személyiségbe, vagyis a gondolkodás, viselkedés át van itatva dadogást elkerülő elemekkel. Gyermekkorunkban megtanultuk, hogy ha szépen csöndben elvagyunk, a tanárok sem szólítanak fel, a többiek sem piszkálnak. Rendszerint kevés emberrel barátkoztunk, a szüleink is igyekeztek védeni, legtöbbször úgy, hogy maradj csak itthon, legalább nem csúfolnak. Így nem tanultuk meg az átlagos, társas érintkezés szabályait, formáit. Megszoktuk, hogy ha nem szólalunk meg, ezzel kiválóan elrejthető a dadogásunk. Kerüljük az idegenekkel történő beszélgetéseket, úgy személyesen, mint telefonon. Ez a fajta védekezési mód a felnőtt életben, kikerülve az üvegharang alól, nagyon nagy hátrány, kiváltképp álláskereséskor, amikor el kell adnunk magunkat.

Mivel nehezebben szólalunk meg, mint mások, sokan azt hiszik, hogy süketek vagyunk, értelmi fogyatékosok, stb. Pedig orvosi szempontból teljesen egészségesek vagyunk. Az idegrendszerünk is normális, a dadogásból kifolyólag nem vagyunk idegesebbek, félénkebbek, ügyetlenebbek másoknál.


Milyen területeken sikerül dadogóként elhelyezkedni?
Talán úgy gondolod, hogy ez nem a munkaadóknak szól, de mégis olvasd el, hiszen ha te is hasonló munkakörre keresel embert, ne küldj rögtön el valakit azért, mert dadog.

A legelterjedtebb a számítástechnika
A levélíróim közül szerencsére sokan számolnak be siker sztorikról. Itt felvételnél valószínű, hogy kevés beszédet kérnek, és inkább leültetnek a géphez, megnézik, mit tudsz. A történetek többsége többnyire még a klasszikus számítástechnikai területekre koncentrálódik, programozó, webfejlesztő. Mivel a számítógép ma már nagyon sok szakmában előretört, így a mi esélyeink is talán jobbak lettek. Gondolok itt pl. a nyomdaiparra, de el tudnám képzelni, hogy egy ápolónőt is, mielőtt elküldenék, hogy nem alkalmas, van helyette jobb jelentkező, előtte megnézik, hogy bánik egy beteggel, egy védőnő milyen tanácsokat adna egy kisgyerekes anyukának.

Miért mondom ezt?
Mert saját magamon is tapasztalom, hogy a mindennapi rutin szövegek elmondásánál nem dadogunk. Már annyit gyakoroltuk, hogy egy idő után tökéletesen megy. Én is okoztam meglepetést a munkahelyemen azzal, hogy tökéletes folyékonysággal mondtam a szakmámhoz tartozó rutinszövegeket, de ha megkérdezték, mit főztem tegnap este, már leblokkoltam.
Pont ez a fajta rutin miatt tudnak dadogók jó színészek lenni (Őze Lajos), vagy eladó egy boltban, fodrász, és még sorolhatnám.

Sláger még a kamion söfőr, különféle teherautók, munkagépek kezelése.
Fontos tudni, hogy a dadogók nem idegesebb alkatúak másoknál. A beszédhelyzeteket leszámítva, semmiben sem különbözünk az átlag, egészséges emberektől. Az olyan munkakörökben, ahol nem a beszéd a lényeg, hanem a hozzáértés, semmivel sem érünk kevesebbet, pl. pék, hentes stb.

Az éneklő ügyvéd
esetét egy réges-régi klubfoglalkozáson hallottam ahol, az Ausztriában élő, nyugdíjas úr, mint vendégelőadó vett részt. Elmesélte, hogy bankban dolgozott, ahol a munkatársaival énekelve tartotta a kapcsolatot. Természetesen ne áriára gondolj, hanem egy egyszerű dallamos szövegre, minket is próbált rábeszélni erre a technikára. Ehhez persze olyan környezet kell, ahol ezt elfogadják. Köztudott a dadogók éneklés közben folyékonyak maradnak.
Megint mástól hallottam a suttogást, ekkor sem akadunk el, hiszen a hangszalagok nem dolgoznak. A dadogók közül ezt is kevesen vállalják be, de a levélíróm étteremben, benzinkútnál is alkalmazza ezt a módszert, ha szükségét érzi.


Hogyan viselkedjünk vele szemben a felvételi beszélgetésnél, az első napokban a munkahelyen?


Mutassuk ki, hogy van rá időnk, végig tudjuk hallgatni. A munka jellegétől függően, ha van rá mód, adjunk lehetőséget, hogy a gyakorlatban is megmutathassa, mit tud, ne csak a beszéde alapján ítéljük meg. pl. számítógépes programozó, könyvelő, targoncavezető, stb.

Takarítót keresel, és a jelentkező belépéskor átnyújtja a névjegyét, vagy kitűzőt visel. Lehet, hogy kissé mosolygós a szituáció, hogy milyen „fontos” személynek gondolja magát. Pedig nem erről van szó.
Az egyik legzavaróbb, és legkényelmetlenebb szituáció a dadogók számára köszönéskor a saját nevének kimondása, a munkahelyen a kollégáknak történő bemutatkozás. Ezért van nála névjegy, a legfontosabb adatokkal, ezért tűzte ki a nevét.

Sokat segítesz neki, ha az első munkanapon bemutatod a többieknek, ha kéri, röviden mondasz róla pár szót.

A dadogók, másokhoz hasonlóan szeretik a kiszámítható helyzeteket. Örülnek, ha pl. felvételi beszélgetésnél elmondjuk milyen jellegű kérdéseket lesznek. Beszélsz a munkakörről, ahova felveszed, a szabályokról, az elvárásokról.


Gyakran előfordul, hogy munkatárssal folyékony, főnökkel nem. Miért?
A dadogó a beszédszituációkat elsősorban a veszélyességük alapján osztályozza. A többiekhez hasonlóan a főnökkel történő beszélgetések közben sokkal óvatosabb, mint a munkatársakkal szemben.

Hogyan kezelhetjük?
Adjuk tudtára, hogy nem a beszéde számít, hanem az elvégzett munkája. Tehát nem kell feltétlenül folyékonyan beszélnie, tökéletesnek lennie.

Gyakran előfordul, hogy felettes pozícióban lévő fél, főnök, orvos, úgy próbálja ezt a zavart áthidalni, hogy megpróbál igen-igen kedves, barátságos lenni a dadogóhoz. Saját példámból tudom, hogy minél inkább nyomult a másik, annál inkább bezárkóztam. Viszont ha láttam, hogy a másik tiszteletben tartja a távolságtartásomat, az megnyugtatott. Azt mutatta, hogy amit érzek, az természetes, nem kell másnak lennem, elfogadnak így is.

Hogyan beszélgessünk vele?
Őszintén, és ha nehezen beszél, olyan kérdéseket tegyünk fel, amire rövid, akár igen-nem jellegű válaszokat tud adni. Minden dadogó más és más személyiség, hiszen a gondolataink, viselkedésünk nagyon különböző. Van, aki gyorsabban beilleszkedik egy társaságba, van aki később. Egy biztos, mindannyian olyan környezetet keresünk, ahol elfogadnak minket, teljes emberként kezelnek.


Nagy dilemma, írjuk le már az önéletrajzba, hogy dadogunk, vagy sem?
Hiszen, ha leírjuk, könnyen félredobhatják a jelentkezésünket, hogy van másik. Viszont ha nem írjuk le, mi is zavarba jövünk attól, ami az interjú készítő arcán látszik, mikor találkozik velünk.
Neked erről mi a véleményed?


Ha dadogsz és először jársz ezen az oldalon, haladj végig a dadogók tanösvényén, ismerkedj meg a fogalmakkal, egyáltalán mi is történik velünk, amikor dadogunk.