Vesztett csata, harc nélkül – Avagy miért jó a dadogóknak, ha beszélgetnek?

Felnőtt dadogóként sokan szenvednek attól, hogy nincs barátjuk, barátnőjük, se munkahelyük, ezért kizárólag a dadogásukat okolják.

A legtöbb érintettet annyira leköti dadogásának rejtegetése, hogy nem veszi észre, ha elmegy mellette az élet. Tudom, sokan megbotránkoznak azon, hogy mindig azt írom, ne rejtegesd a dadogásod, de amíg „normális”, átlag embernek szeretnél látszani, kizárólag azzal foglalkozol, hogyan tudod megőrizni a látszatot, miközben folyamatosan ideges vagy, mikor fogsz lelepleződni.

Azok, akik így élnek, állandóan önmaguk rossz közérzetével vannak elfoglalva, az köti le őket, hogy ők milyen rosszul érzik magukat. Eszükbe sem jut, hogy néha végiggondolják, mit érezhet a másik?

Pedig, ha nem csak álmodozni szeretnél arról, hogy egy jó társaságba tartozz, hogy legyen valaki, akivel megoszthatod intim titkaidat, nyitnod kell.

Az Arizonai Egyetem kutatói megállapították, hogy a beszélgetések teszik az embereket igazán boldoggá. Az udvariaskodó, semmitmondó társalgási formuláknak is fontos szerepük van, amolyan bemelegítők. Lelkileg ráhangolnak a mélyebb, tartalmasabb beszélgetésekre.
Persze, ne valami elvont, filozófiai témákra gondoljuk, hanem arra, amikor két ember bizalmas, a saját életükben fontos szerepet betöltő témákról beszélget.

Az eredmények szerint, azok, akik többet vannak társaságban, sokat beszélgetnek, csevegnek a többiekkel, sokkal boldogabbnak érezték magukat, mint akik idejük nagy részét egyedül töltik.
Ezek az emberek szociálisan attraktívabbak, vagyis a többiek is szívesen kezdeményeznek velük beszélgetést. Jellemző rájuk, hogy őszintén érdeklődnek a másik iránt, figyelnek rájuk, átérzik a másik helyzetét.

Dadogók, miért jó, ha beszélgetnek?

Mi köze van ennek a dadogáshoz?

Ahhoz, hogy ki tudj szabadulni a saját, kis zárt világodból, és megtörd azt a varázst, hogy a nagyvilág kizárólag bántani fog, neked kell változni.
Észre kell venned, hogy nem elég önmagadat sajnálni, meg kell nézned, mit tehetnél te magad, ne csak azt várd, hogy majd jön valaki, aki megszólít, hanem neked is ki kell fejezned az őszinte érdeklődésedet a másik iránt. Mialatt a másik beszél, ne kezd el a válaszodat fogalmazni, csak a mondanivalójára figyelj. Tapasztalni fogod, hogy sokkal gördülékenyebben tudsz majd válaszolni, ha nem készülsz rá olyan sokat.

2 hozzászólás a(z) “Vesztett csata, harc nélkül – Avagy miért jó a dadogóknak, ha beszélgetnek?” bejegyzéshez

  1. ez mind olyan szép és jó csakhogy a gyakorlatban ez nem így működik vagyis hogy nekem kell megtörnöm a varázst
    33 éves vagyok és még barátnőm sem volt soha
    főleg bálokban a szüleim elkísérésével próbálkoztam de azt tapasztaltam hogy mindenhol leráznak rettenetesen zavarta beszélgető partneremet én pedig egyre gátlásosabbá váltam ilyenkor
    sajnos esetemben olykor annyira súlyos a dadogásom hogy még a testemet is el kell mozdítanom hiába próbálok odafigyelni a légzésemre és a megfontolt válaszokra a lányok igénylik a spontán jövő atom hülye flörtöket márpedig egy dadogós erre a legalkalmatlanabb a telefonálás is kész rémálom számomra de annyira érdekes a munkahelyen hivatalban boltban annyira nem súlyos HÁT PERSZE!! a hétköznapi dolgok annyira szürkék és sablonosak hogy az idegrendszeremet feleannyira sem terheli meg mint a társaságban lazult pihenés idegenek között pedig sokszor azok is ismerősök például falunapra elmennem olyan mintha a harmadik világháborúba kéne elmennem harcolni de megteszem pedig rettenetesen zavar a hangoskodó tömeg ilyenkor spontán jópofa humoros dolgokat kéne görgetnem ki akar egy sarokba húzódó szófukar kreténnel bájcsevegni hiszen a menő srácok fossák a csajozós süketséget én meg szinte leizzadok ha szerepelnem kell lányok előtt vagy bárki más előtt
    összeségében gyerekkorom óta a legnegatívabban befolyásolja életemet ez a nyomorúság szociálisan perifériára szorultam és mivel barátaim sem igen voltak a szókincsem sem nagy érdeklődési köröm kizárólag a munkám körül forgott
    édesapám hiába rágja állandóan a fülem hogy nősüljek már meg bezzeg ő olyan társasági ember annyit tud beszélni tök felesleges témákról mint a Fábry mondja mindig hogy ő aztán tíz csajt tudna minden héten hazahozni onnan a kórházból JÓ NEKI!!
    talán olyan helyen kéne próbálkoznom ahol hasonló fogyatékosokkal lehetnék egy társaságban onnan kéne párt választanom de persze ilyen talán nincs is

    • Kedves Péter!

      Olyan érzésem volt a hozzászólás olvasása közben, hogy önt vizsgáztatták a szülei. „A szüleimet kísértem el bálba.” OK, és mikor ment el a haverokkal?

      Sajnos ki kell ábrándítanom. Szerencsére sok dadogót ismerek, akik boldog párkapcsolatban élnek a dadogásuk ellenére. Önnek sem kizárólag ez a problémája, sajnos.

      Csajozós dumák. Látom igyekezett megfigyelni ezeket a fiúkat. Észrevette, hogy nem rázza meg őket egy-egy kudarc? Ha nem tetszik az egyik lánynak, amit mondanak, akkor próbálkoznak a következőnél.

      Maga is beleesett abba a hibába, hogy csak akkor szólal meg, mikor muszáj? Ezt ahhoz hasonlítottam, olyan ez, mint amikor csak a dolgozatírás közben oldunk meg matek példákat, és csodálkozunk, ha nem sikerül.

      Nagyon fontos, ha új dolgot tanul, többször próbálkozzon. Attól, hogy elsőre nem tud biciklizni, nem jelenti azt, hogy soha életében nem fogja ezt megtanulni.

      A dadogástól csak úgy fog tudni megszabadulni, ha beszél, beszél, és beszél.

      Írja, hogy a hétköznapi rutin dolgok mennek, csak az ellazult társalgás nem. Gondolt már arra, hogy miért mennek a rutinos dolgok?

      Bingó! Mert már sokszor csinálta őket, folyamatosan gyakorolja!

      Remélem, már kitalálta. A laza pihenés, könnyed bájcsevej, csak úgy fog sikerülni, ha gyakorol, gyakorol, és gyakorol.
      Igen, ha most kezdi el, nem lesz könnyű. Főleg, ha úgy gondol rá, mint aki a világháborúba készül. (a hozzáállás sem mindegy!)

      Hibázni fog? Nem lesz tökéletes? Naná! hogy nem fog elsőre minden klappolni, fogja fel tanulópénznek!

      Szóval, kedves Péter, félre a nyafogással, és próbálkozzon. A lányokat pedig ne sajnálja, ha nem tetszik nekik, majd lekoptatják.

      Használja ki az internet adta lehetőségeket is. Beszélje le itt a randikat, és találkozzanak a falunapon. És ha nem megy a beszélgetés, akkor táncoljanak. A lényeg, hogy jól érezzék magukat.

      Ha pedig szeretne könnyebben beszélni, nézzen körül a honlapon, többféle megoldást is kínálok.

      Itt van az a cikk, amire utaltam:
      http://gyozd-le-a-dadogasod.hu/felnottkent-a-dadogas/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.