Még a múlt században is, általában a gyerekek többsége az általános iskola első osztályában kezdett el dadogni. Ma már egyre több családban dadog a gyerek 3 éves korban.
Miért kezd el dadogni a 3 éves gyerek?
Ennek összetett okai lehetnek. Először is kell hozzá egy bizonyos habitus, temperamentum. Ami többnyire örökletes. Általában ezek a gyerekek az átlagos gyerekeknél érzékenyebbek.
Erről szól a Miért dadog a gyerek? című 4 db ekönyvből álló sorozatom.
Ez az érzékenység többféle lehet. Vannak olyan dadogó gyerekek, akiknél az átlagosnál erősebb a bűntudat, vagy félénkebbek, többet szoronganak.
Vigyázat! Nem minden félénk, szorongó gyerek dadog, de a dadogók nagy részére igaz, hogy az átlag gyerekeknél félénkebbek vagy szorongóbbak.
Ami még nagyon jellemző, hogy nehezebben uralkodnak az érzelmeiken. Ez még 3 éves korban nem igazán látszik, hiszen a 3 éves gyerekektől ilyesmit még nem is lehet elvárni.
Amit más gyerek kibír, ők nem biztos
Sokszor kell elmondanom ezt a szülőknek, hiszen furcsa számukra, hogy a többi gyerek a családban nem így reagál az eseményekre, mint a dadogó kisgyerek.
Fogadjuk el, mindenki más személyiség, más habitus. A testvérek is lehetnek nagyon hasonlóak egymáshoz, és nagyon különbözőek is. Ez is természetes.
Az egyik gyerek könnyebben fogadja a hirtelen változásokat, a másik tovább rágódik rajta, ellenáll.
Ami a valódi problémát okozza
Nagyon fontos megértened. Szülőként nem tehetsz arról, hogy nem ismered fel az érzékenységet. Talán soha nem is hallottál róla.
Hiszen a gyereknevelést nem tanuljuk sehol, többnyire az otthoni mintákat próbáljuk alkalmazni. A tudatosabb szülők igyekeznek hozzáolvasni könyvekben, interneten. Próbálják megérteni, miért viselkedik így a gyerek?
Ettől függetlenül, hogy erről te még sosem hallottál, a gyermeked az érzelmeket pont az érzékenysége miatt, sokkal mélyebben éli át, és ezáltal ezek az intenzív érzelmek mélyebb nyomot is hagynak a tudatában, beleszólnak a személyiségének alakulásába.
Jobban tudnak örülni, vagy éppen szomorkodni, szorongani. Úgy is mondhatnám, náluk nagyobb a „kilengés”. Könnyebben kiborulnak, nehezen fogadják el, ha hirtelen változás áll be az életükben. Ilyenkor szoktam azt mondani, amit más gyerek kibír, azt ők nem biztos.
Hiszen mindenkire igaz, ha nagy trauma ér minket, igyekszünk többször elővenni, „újrarágni” a témát, így dolgozzuk fel.
A kisgyerekek is ezt teszik, csak a maguk módján. Ha ilyenkor nem vagy mellette, ha magára hagyod. Könnyen előfordulhat, nem hogy „kisimulna” a lelke, feldolgozva az eseményeket, hanem még nagyobb gubanc, egy görcsös csomó alakul ki, ami végül dadogásban mutatkozik meg.
Ilyesmit okozhat például:
– az erőltetett, és siettetett szobatisztaság
– egy költözés, ismeretlen környezet (nem ismeri ki magát)
– rendszeres, és állandó kapkodás reggel, óvodába indulás előtt
– Anya hirtelen, bizonytalan időre „eltűnik”. Pl. kórházba kerül, és a gyerek nem érti, mi történt, és mikor jön vissza.
– Ha az „eltűnés” mellett, még kistestvére is születik, teljesen felborítva a családi rendet.
Képzeld magad a kisgyerek helyébe. Látja a „káoszt”, és senki sem segít neki megérteni, „nem látja a végét”.
Hogyan segíts neki? Hogyan állj mellé? Ebben segítenek neked ezek a könyvek.
Gyakori hiba még 3 éves korban
Elkezd a gyerek dadogni. Ilyenkor megrémülünk, tanácstalanok vagyunk. Ösztönösen is figyelmesebbek, türelmesebbek vagyunk vele. Keressük, mi válthatta ezt ki?
Nagy örömünkre amilyen hirtelen jött, úgy el is múlik a dadogás. Csak sajnos később, ahogy mi is visszatérünk a régi kerékvágásba, a dadogás is visszajön. Amit észreveszel, hogy a gyerek „már rutinosabb”, dadog, és kevésbé küzd ellene, kezdi elfogadni, megszokni, hogy ő csak így tud beszélni.
Ahogy hosszabb időre vele marad a dadogás, önkéntelenül is a viselkedését úgy alakítja, hogy őt kevésébé zavarja.
A jobbik eset, ha ettől függetlenül keresi a többiek társaságát, és szívesen ismerkedik, játszik velük.
Sok kisgyerek habitusából adódóan eleve szeret egyedül lenni, saját magában játszani. Kevésbé idomul, alkalmazkodik a többiekhez. Ha ennek tetejébe még dadog is, még inkább kerülni fogja a többieket, a beszédhelyzeteket.
Ha csak egyetlen tanácsot fogadsz meg, akkor ez legyen az: Folyamatosan legyen közösségben, a kortársai között. Így fognak kialakulni a szociális készségei, amire felnőtt korában szüksége lesz.
Ha közösségben van, az évek folyamán kialakul egy egyensúly az alkalmazkodás és az érdekérvényesítés között. Így válik magabiztos és vidám kisgyerekké.
Kedves István!
Ahogy írta, már Szilveszter előtt pár nappal is észrevették rajta, hogy akadozik a beszéde. Ha nem is nagyon.
Aztán jött a Szilveszter, a hirtelen erős zajok, amit nem szeret.
Hiába voltak mellette, nem igazán nyugodott meg, ha jól értem. „Nem tetszett neki, hogy Apa nem tudta megszüntetni a zajokat. Pedig Apa tudja, hogy nem szeretem.”
Imádja a kistestvérét! Szeret bölcsibe is járni.
Igen, 3 éves korban teljesen természetes, hogy ragaszkodik ahhoz, ami az övé, és még nem szívesen adja oda másnak. Pszichológusok úgy tartják, ahhoz, hogy önzetlenek tudjunk lenni, először meg kell tapasztalni, és át kell élni a birtoklás érzését.
Ha mindezt a kapcsolat oldalon levélben kérdezte volna meg, akkor visszakérdeztem volna, hogy mennyire beteges, sokat hiányzik a bölcsiből, vagy viszonylag egyenletesen jár, aránylag keveset hiányzik?
Az ünnepek előtt, mikor volt utoljára bölcsiben, vagyis hány napja van már otthon? Ez azért fontos, mert ahogy írja, Szilveszter előtt, pár nappal vették észre rajta, hogy elkezdett dadogni.
Mikor kezdett beszélni, milyen hosszú mondatokat mond, milyen szókincset használ?
De most maradjunk annál, amit leírt. Az látszik, hogy nem szereti a túl hangos zajokat, vagyis érzékeny gyereknek számít.
Sok kisgyereknél előfordul, hogy „nem mutatja” ki az érzelmeit, mert az nem tetszik a szülőnek. Pl. ha nem örül a kistestvérnek, ha megkérdezi, ő minek van itt, stb.
A bölcsiben is „tudja”, hogy nem szabad verekedni, ha a másik kéri a játékot, akkor illik odaadni (akkor is, ha inkább én játszanék tovább vele).
Vagyis jó gyerek akar lenni, hiszen azt tapasztalja, hogy így jobban elfogadják, úgy a bölcsiben, mint otthon.
Összefoglalva: A kisgyerek kb. 2 hete dadog, ezért azt javaslom, ha még nem vették meg, akkor vegyék meg a 4 db könyvet, amit a szülőknek javaslok.
Ahogy Barbara is írja, az ő kislánya is 2 hete dadogott, mikor rátalált az oldalamra. A könyvek segítségével gyors javulást tudtak elérni.
Így a kisgyerek „nem szokik hozzá” a dadogáshoz, érzi, hogy lehet másképp beszélni. Ezért fontos a gyorsaság.
Igen, ebben a korban lehet még élettani dadogás is. A könyvekben leírt módszerek akkor sem fognak ártani a gyereknek. Viszont mivel még nagyon kicsi, nem tud „védekezni”, a kudarcok és az erőlködés sokkal mélyebb nyomot hagynak benne, „bevésődnek”.
Véleményem szerint minden halogatás, „várjunk még” tanács ebben az életkorban csak még nagyobb kárt okozhat.
Mert könnyebb a dadogást megszokni (megtanulni), mint megszabadulni tőle. Tapasztalatból tudom, minél hosszabb ideig dadog valaki, annál többet kell „dolgoznia”, hogy megszabaduljon tőle.
A leírtak alapján úgy gondolom, az önök kisfia is inkább „lenyeli”, elnyomja az érzéseit (főleg a dühöt), mert nem tudja olyan módon kimutatni, hogy az a szüleinek, nevelőknek elfogadható legyen.
Fontos, hogy ilyenkor ne tiltsuk meg neki az érzéseit, csak a „cselekvésben” gátoljuk.
Például:
Lehet, hogy nem tetszik neked, hogy a hét hónapos tesód piszkálja a játékaidat, akkor sem ütheted meg. (elfogadjuk az érzéseit, de gátoljuk abban, hogy bántsa a testvérét). Figyeljenek arra, mikor elmélyülten játszik a nagyobb gyerek, akkor a kicsit „úgy irányítsák”, hogy ne zavarja őt a játékban. Még mindkettő túl kicsi ahhoz, hogy tekintettel tudjanak lenni egymásra. Az életkorukból adódóan még nem képesek alkalmazkodni egymáshoz.
Esik az eső, tudom, hogy ki szerettél volna menni játszani. Sajnálom, de most nem mehetünk, gyere keresünk valami érdekeset.
Kedves Éva!
A kisfiunk pontban 2,5 éves korában, a Szilveszter előtti napokban egyik pillanatról a másikra elkezdett picit dadogni.
Azóta eltelt öt nap és még inkább akadozva beszél, mint sem.
Korábban semmi jelét nem tapasztaltuk, hogy a beszédével gond lehet.
Bölcsibe jár egy éve, mondhatni szeret is.
Beilleszkedett, ott alszik, nincs a viselkedésével gond. Jó fizikumú. Inkább domináns, mit elnyomott. Még ha korábban ezt nem is állítottuk volna.
Hét hónapos a kisöccse.
Imádja!!!
Kijelenthetjük, hogy nem volt féltékeny. Szereti, félti, foglalkozik vele. Persze az “enyém” azaz “enyém”, de gondoljuk ez normális.
Tehát semmi kirívó dolog nem történt.
Leszámítva, talán az év végi tüzijátékozást, petárdázást…
Ami eleinte kimondottan nem tetszett neki. Viszont az új év pillanatait már élvezettel néztük, négyesben az ablakból.
Kiválthatta ez belőle a dadogást?
Ha igen, mit tegyünk?
Vagy egészen más okot keressünk?
Mi tévők legyünk?
Előre is köszönjük fáradalmát, válaszát!
Kedves Emese!
Mindenképpen vagy a könyveimet vásárolja meg. Ahogy olvassa majd Barbi visszajelzését, 2 éves kisgyereknél már egy hét alatt is nagyon nagy változást lehet elérni vele.
Vagy ha jobban bízik benne, akkor keressen fel szakembert, de a személyes véleményem az, hogy minél kisebb a gyerek, a család, a szülők tudják érte a legtöbbet tenni. Ebben segítenek a könyveim.
Kedves Éva!
A segítségét szeretném kérni.
Kislányom 2 év, 4 hónapos. Eddig gyönyörűen beszélt, nagyon változatos szókincse van, imád énekelni, egész nap be nem áll a szája 🙂
kb. 2-3 honapja volt egy kis élettani dadogása, amikor picit meg-megakadt, de ez kb 2 hét alatt elmult.
Most 1,5 hete ez ujra elkezdődött, és 5 napja mostmár annyira sulyos lett, hogy van hogy alig tud beszélni annyira dadog, frusztrálja is, mondja utána, hogy „nem tudom mondani”. Elkezdett suttogva beszélni vagy inkább meg se szolal.
Félelmetes a változás ebben az elmult másfél hétben!!!
Nagyon érzékeny kislány, és az elmult honapokba voltak kisebb változások. ezt biztos érzi ő is… 🙁
Nagyon szeretnénk neki segiteni.
Mit javasol? Érdemes lenne már most az elején szakembert felkeresni?
Köszönettel
Emese
Kedves Eva!
Mint ahogy mindenki ketsegbeesetten allok az elott hogy a kisfiam 3 eves 2 honapos es a szavak elejenel leginkabb az m betus szavaknal elkezdett dadogni. Az elozmeny: nem vagyunk nagy utazok de most tobb gyerekes csaladdal utaztunk. Az egyik kisfiu 4 eves es nagyon heves. Folyton kiabal. Tobbszor rauvoltott Botondra is. Amugy Botesz a tarsasagot szereti eddig nem volt baj, latszik hogy ezt a kisfiut annyira nem. Egy pelda: le akarta venni a cipojet. Mondtam ne vegyuk le. Majd ez a kisfiu uvoltve: ha leveszed levagom a labujjadat… Boti folyton pityergore fordult , nem gyoztem nyugtatni. Es ebbol sok. Amikor hazaertunk onnantol kezdodott.
Kedves Anikó!
Kérdezte, hogy az ön 3 éves dadogó kisfiának is segítene-e a könyv. Kérem írjon nekem levelet, és küldök egy tesztet, ami segít eldönteni, Önöknek való-e a könyv, vagy sem.
Általánosságban azt mondom, akkor vegyék meg, ha valóban végigolvassák és alkalmazzák az abban tanultakat. Attól, hogy egy szülő dadog, még nem kötelező a gyereknek is dadognia (az én kislányom sem lett dadogó, pedig és nagyon súlyos dadogó voltam, mikor ő még kicsi volt).
Viszont az igaz, hogy a gyerekek sok mindenben utánozzák a szüleiket. Ami nem vezet közvetlenül dadogáshoz, de „megkönnyíti azt”. Ezért segít, ha egy szülő is foglalkozik a saját beszédével.
Kedves Éva! Az én kisfiam 3 és fél éves ,most kezdett jobban dadogni! Voltam korházba, kistesó születése miatt, a kisteso 3hetesen visszakerült hányással a kórházba,gondolom ez is rátett egy lapáttal! Viszont, nem vártuk,de sejtettük ,hogy dadogni fog! Az apja és a nagyapja is még most is sokszor dadognak! Apukánál is 3 évesen kezdődött, sok helyre jártak kisebb-nagyobb sikerekkel! A kérdésem az lenne, segíthet a könyv? Mert akkor minden pénzt megér nekem,hogy ne szekálják, csúfolják a drága kisfiam! A választ előre is köszönöm
Kedves Ágnes!
Kérem keressen fel levélben, hogy jobban megismerjem a kislányt, és a körülményeket. Amire a leírás alapján gondolok. Írja, 2 hónapja jár oviba a kislány, és még nem sikerült beilleszkedni. Naponta hány órát van az oviban? Az óvó néniket sem szereti? Elutasít mindent, ami ott történik, vagy azért vannak dolgok, amik tetszenek neki? pl. foglalkozások, éneklés, játszani az udvaron.
A jelenlegi helyzetet nem ismerem, de az óvó nénik általában tudják kezelni a félénk, vagy nehezen beilleszkedő gyerekek érzéseit. Általában „lehet tudni” a gyerek korábbi viselkedéséből (nagyon anyás, nem szereti az idegeneket, ha hozzájuk jönnek, vagy ha ők mennek vendégségbe, nem oldódik fel igazán), szóval lehet tudni, hogy az oviba, bölcsibe is nehezen fog tudni beszokni.
Minél kisebb korban kezd el egy gyerek dadogni, annál jobban bevésődik ez a beszédmód, ha nem foglalkoznak vele. Azt tudom javasolni, mielőbb írjon nekem a kapcsolat oldalon, vagy keressen egy pszichológust, aki segít a kislánynak megszokni a kialakult helyzetet (sajnos oviba kell járni, akkor is, szívesebben lenne inkább még otthon anyával).
Remélem tudtam segíteni.
Kedves Ágnes!
Véletlenül válaszként írta meg a hozzászólását, ezért átteszem egy külön hozzászólásba, remélem utólagosan is megengedi:
Ágnes 2021.11.05.-n 15:10 közelében
Kedves Éva,
Szeretnék tanácsot kérni Öntől.
3 éves kislányom 2 hónapja kezdte az ovit,sajnos nem szereti,nem alakultak ki társas kapcsolatai.
3 napja kezdett el dadogni.Okát még keressük,de valószínű 1 kisfiú megijesztette a mosdóba-nem fizikálisan,hanem a beszédével.
Tanácsát kérjük,mit tegyünk?
Köszönöm válaszát!
Kedves Éva,
Szeretnék tanácsot kérni Öntől.
3 éves kislányom 2 hónapja kezdte az ovit,sajnos nem szereti,nem alakultak ki társas kapcsolatai.
3 napja kezdett el dadogni.Okát még keressük,de valószínű 1 kisfiú megijesztette a mosdóba-nem fizikálisan,hanem a beszédével.
Tanácsát kérjük,mit tegyünk?
Köszönöm válaszát!
Kedves Nagymama!
Szerintem a dadogásban szerepet játszik, hogy hamar kifárad. Erre figyelni kéne, hogy ne akkor „nyaggassuk”, mikor „semmi kedve”. Természetesen, mivel már 5 éves, neki is kell már alkalmazkodni, hiszen iskolás korban már kevésbé lesznek elnézőek vele.
A dadogó gyerekek több-kevesebb mértékben mind érzékenyek. Erre írtam a 4 db ekönyvet, amiben találnak tanácsokat, hogyan tudják olyan irányba vinni a gyermek nevelését, hogy simább, könnyebb legyen a beszéde. Érdemes lenne minél előbb foglalkozni ezzel, hogy az iskola kezdésre már felkészültebb legyen, hiszen az nagy váltás minden gyerek életében, a dadogó gyerekekében pedig még inkább.
5 évesen egyre kisebb az esély, hogy ki fogja nőni, főleg, ha nagyon érzékeny.
Remélem tudtam segíteni.
Kedves Éva! Az unokám dec ben lessz 5 éves,egy jó ideje dadog.A verseket szépen elmondja,a beszédében siet,gyorsan akar elmondani mindent.Az oviban nem nagyon szeret ,rajzolni,festegetni,.Ovónénik azt mondják h hamar kifárad ,lassú.Megtanult bicajozni,pótkerék nélkül már 1 éve.Érzékeny hamar elsírja magát ha nemsikerül valami.A szülők sokat foglalkoznak vele és a nővérével is.A nővére 2.ik osztályos .Szeretném a tanácsát kérni hogy merre forduljunk ,azt is mondták hogy majd kinövi .Tanácstalanok vagyunk.Válaszát meg köszönöm
Kedves Lilla!
A Miért dadog a gyerek című 4 db ekönyvem (10 000 ft), a honlapon tudja megrendelni, tartalmaz olyan nevelési tanácsokat, amelyek segíthetnek Önnek, Önöknek kezelni a kisfia dühkitöréseit, hisztijeit.
Nagyon fontos, Önnek ne legyen lelkiismeret furdalása a születési körülmények miatt. Gondolom egyetértünk abban, hogy akkor is, most is a lehető legjobbat szeretné neki. Ami történt, arról senki sem tehet, kiváltképp ön.
Írta, el van maradva egy évvel a kortársaihoz képest. A gyerekek fejlődése nem egyforma, van aki gyorsabban érik, fejlődik, míg mások lassabban. Ezen nem hiszem, hogy kell aggódni.
Ami esetleg gond lehet, és ez kihat a beszédére is, hogy talán többet szeretne egyedül lenni (csöndben, nyugalomban), ne szóljon hozzá senki, ne foglalkoztassák. Talán ezért néz ilyen sok tv-t. Próbálja meg, hogy egy ideig nem szólnak hozzá, nem mondják meg neki mit csináljon. Jó lenne, ha nem menne közben a tv.
Ezért úgy gondolom ezt az udvaron, a parkban lehetne megtenni. Vagy elmennek kirándulni, megállnak valahol. Természetesen maradjon látótávolságon belül, de amíg nem szükséges, ne korlátozzák, mit csinál. Engedjék „szabadjára”.
A pipiskedve járással, és a finommotorikával kapcsolatban kérje ki egy Dévény-tornával foglalkozó szakember véleményét.
Visszatérve a dadogásra, a beszéde is jobb lesz, ha sikerül rendezni a hisztiket, dühkitöréseket. Ahogy írtam, a könyveim ebben segíteni tudnak. De írhat nekem a kapcsolat oldalon is.
Könnyebben kezdi az iskolát, ha addig a kisfia megtanulja kezelni az érzelmeit. Érdemes minél előbb foglalkozni ezzel.
Kedves Éva!
A kisfiam 5 éves és dadog, pipiskedve jár és a finommotorikájá el van maradva kb. egy évvel. Gyógypedagógiai szakszolgálatnál voltam akik az önálló játékra öszötönözték, mondván, hogy az önbizalommal van baj. Ekkor 3 éves volt és 4 hónapos iker lánytestvérei. Majd 4 évesen jött logopédus, aki inkább lelki problémát (testvérek születése,és nyaki izom gyengeséget állapított meg, továbbá felhozta a figyelmemet a születési körülményére. (A fiam 17 órás vajúdás után lement a szívhangja, majd 1-2 másodperc és visszajött, majd perceken belül sürgősségi császárral megszületett. Ekkor látták a szakemberek, hogy nyaka köré volt tekeredve a küldökzsinór, amely olyan rövid volt, hogy nem tudott volna megszületni. )
A logopédus egy pszchiológust ajánlott, aki Ayres gyógytornát is végeztett vele, a lelki okok felderítése mellett. A születési nehézséget terápiával feloldotta, ezáltal nyitottabb lett a fiam a környezete és én irántam is. A finommotorika és a pipiskedve járás megmaradt a dadógás nem változott, sőt van olyan nap, hogy nem tud rendesen szót kimondani. Társaságba szeret járni, hétköznap óvoda, hétvégén mindig van egy barát, akivel játszik. Ha csak a család van vele, inkább TV-zik és várja, hogy a testvérek elaludjanak, hogy anya játszon vele. Ez valami finommotorika vagy társasjáték szokott lenni kekszet sütünk, legozunk, kenjük a palacsinta serpenyőjét stb. A ceruzát kifejezetten nem szereti fogni. Autót, játékot igen.
Lelkileg érzékeny, nagyon könnyen dühkitörésbe megy át ,ha nem tetszik neki. Családi sétánál ő kell megmutassa merre menjünk, ha nem hisztis üvöltőzésbe megy át. Az óvódába is jelezték, hogy könnyen dühbe gurul.
A mozgása továbbra is pipiskedve jár és az óvodai értékelésben megjegyezték, hogy rendszertelen a mozgása. Nem akar nagyon mozogni, lusta. Baráttal viszont szívesen mozog. Próbáljuk ösztönözni, hogy az iker húgaival játszon. A lányok néhány szót tudnak még mondani, 5-10 percig eljátszanak.
Szereti a TV-t, reggel 1 órát, hétvégén délben 2-t is, este fél-egy órát TV-zik. 2 éves korától hisztis, visítós dühbe jött, ha lekapcsoltuk és nem ment egész nap a TV. Ha hagytuk képes volt egész nap csak TV-ni. Másfél éves kora óta esti lefekvéskor 1-3 mesét olvasok neki, fél éve mind a 3-juknak olvasok 2-3 mesét. Rászokattam a gyerekeket, hogy elalváskor lágy meditációs zene menjen.
Úgy érzem, hogy a fiam még mindig hibáztat engem, mert nagyon sokszor támad.
Kétségbe vagyok esve, hogyan tudnék javítani a helyzetén. Attól tartok, hogy a születési körülmény miatt alakulhatott ki egy oxigén hiányos állapot, lelki trauma, amely a dadogásán csúcsosodik ki, és nem lehet gyógyítani. Félek, hogy az iskolában atrocitások fogják érni. Még óvodában elnézőbb a gyerektársadalom.
Kérem adjon egy támpontot mit tudjak csinálni?
Kedves Piroska! Az esti elalvás előtti rutint felborítani egy két éves gyereknél, ezt nagyon meg kell gondolni. Nem tudom, mennyire nyomós indok a vashiány (ezt nem akarom megkérdőjelezni), de csak úgy „vehetünk” el tőle valamit, ha adunk is.
Mivel lehetne helyettesíteni az esti szopizást?
A másik, manapság divatos a szülők körében, hogy „foglalkoznak” a gyerekkel. Gyakori, hogy túlfoglalkoztatják. Egy ekkora gyereknél csak akkor lehet vele foglalkozni, ha ő is szeretné. Akkor is, csak néhány percet. Utána engedni kell tovább szaladgálni.
Kerülni kell a „túlfoglalkoztatást”. Javaslom, haladjanak kisebb lépésekben, és engedje a fiát „egyedül” is játszani.
Ha 2-3 héten belül nincs javulás, mindenképpen fontos, keressenek szakembert, illetve javaslom a Miért dadog a gyerek 4 könyvét. A shop-ban meg tudják vásárolni. Bankkártyás fizetés után azonnal olvasható is.
Kedves Éva!
Kisfiam két hét múlva lesz 2 éves. Eddig nagyon szépen beszélt, helyesen ragoz, múlt időt is használ, nagy a szókincse, nagyon gyorsan eltanul bármit. Emellett nagyon érzékeny, nem járunk sokat társaságba, idegenekkel, régen látott családtagokkal szemben félénken viselkedik (egy fél óra mülva feloldódik)
Tegnap óta dadog (ha ez is dadogás?), ugyanis a szavak utolsó hangját ismételgeti. És van hogy nem is mondja a következő szót, vagy a szemével próbálja elmondani. Szerintem észreveszi magán az elakadást. Nem szeretném ha emiatt gátlásai lennének…
Nem tudom, hogy esetleg az válthatta-e ki, hogy a napokban elkezdtem vele tárgyalni arról, hogy kevesebbet szopizzon (ez volt az orvos javaslata a vashiánya miatt, csak alvásnál szopizik még). Esetleg úgy érzi sürgetem, és el akarok venni tőle egy számára fontos dolgot? Emiatt elbizonytalanodott?
Talán túl magasnak érzi az elvárásainkat? (Nem adunk ilyennek hangot, mindig dicsérjük, de talán belül várom, hogy még többet mondjon)
Mi a véleménye? Mikor forduljunk szakemberhez?
Megpróbálom figyelmen kívül hagyni a hibáit, türelemesen várom, hogy kimondja a szavakat, de belül nagyon megijeszt, és talán ezt is megérzi…
Mit lehet ilyenkor tenni?
Válaszát köszönöm!
Piroska
Kedves Bori!
Ha csak enyhe szóismétlésről van szó, akkor nem kell aggódni. Idővel el fogja hagyni, ha meg mégsem, talán nem olyan zavaró. Ha valaki megismétel néha egy-egy „hogy-hogy” stb. szót, ez szerintem nem akkora probléma.
Írja, rengeteget foglalkozik vele. A 4 évesekkel akkor lehet „foglalkozást” tartani, ha van hozzá kedvük. Ha nincs, engedni kell őket játszani. Nem véletlenül kezdődik az iskola 6 éves kor után. A gyerekek 4 évesen max. 15-20 percet képesek figyelni, feladatokat megoldani, utasításokat követni. Utána legalább 4 órát kell hagyni őket játszani, hogy újra lehessen foglalkozni velük.
Javaslom, több játék, és kevesebb foglalkozás. Jár óvodába? Ott is sokat tanul.
Ha nem szűnne a probléma, akkor mindenképpen javaslom, a Miért dadog a gyerek 4 db könyvcsomagot (link az előző hozzászólásnál). Sok hasznos javaslat, nevelési tanács van benne, ami úgy gondolom segíthet. Biztos, ami biztos.
Mert ha 6 hónapnál hosszabb ideig megmarad a dadogás, kezd hozzászokni a kisgyerek. Úgy alakítja a viselkedését, beszédét, hogy minél kevésbé akadályozza a mindennapjaiban, és ez sajnos idővel torzítani fogja a kapcsolatait, a többiekkel való közös játékot, társalgást. Jobb mindezt megelőzni.
Minél kisebb életkorban kezdenek beépülni ezek a „torzulások”, annál nehezebb megszabadulni tőle. Idővel úgy fogja érezni, ő mindig így beszélt, sosem tudott másképp. Nem fog emlékezni rá. Ezért kell vele most foglalkozni.
Kedves Eva!
Nagyon aggodom,kislanyom januarban tolti 4.eletevet.Igen hamar megtanult beszelni.Rengeteget foglalkoztam vele.Egy jo ideje ismetelget nehany szotagot, de gondoltuk kinovi.Most viszont 2 napja sokkal rosszabbul beszel.Gyorsan akarja mondani es van hogy egy mondaton bellul haromszor is megakad es ismetel szotagokat.Foleg a hogy hogy,illetve akkor hor hor eseteben.Mit tudok tenni?A helyzetunket neheziti hogy tavasszal kulfoldre koltoztunk(Ausztria)es egy uj nyelvet is kezd tanulni szeptember ota(ami nagyon jol.megy neki)
Kedves Erika!
A dadogó gyerekek érzékenyebbek, mint az átlag gyerekek. Erről írtam a Miért dadog a gyerek? című 4 db ekönyvsorozatot. Ezt itt tudja megrendelni:
https://gyozd-le-a-dadogasod.hu/miert-dadog-a-gyerek/
Vagy írjon nekem a kapcsolat oldalon.
Fontos lenne időben lépni, mert már több, mint egy éve dadog, közeleg az iskola nála is, és addig jó lenne túljutni a problémán.
Azt vettem észre, a legtöbb érintett, akinél felnőtt korban is megmaradt a gyerekkori dadogás, az iskola első osztályában kezdett dadogni.
Kedves Éva! A segítségét szeretném kérni. A kislányom 4 éves múlt és sajnos már 1 éve dadog. 2 éves korában tanult meg gyönyörűen, folyékonyan beszélni. Eleinte csak 1-2 szó elejét ismételgette, mára már elnyújtja a szavakat és van olyan, hogy 1 mondaton belül minden egyes szavában dadog. Sőt most már annyira megakad, hogy ki sem tudja mondani a szavakat. Logopédusnál májusban voltunk, aki nem találta súlyosnak és azt mondta, hogy várjunk még. 1 hónapja ismét fölkerestem a logopédust, aki pszichológus is és megegyeztünk, hogy foglalkozni fog a kislányommal, de csak márciustól, heti 1 alkalommal. 5 éves koromban én is dadogtam, de rövid időn belül megszűnt, ahogy jártam logopédushoz. Én a magánhangzóval kezdődő mondatok első szavába akadtam meg, ami rövid időn belül megszűnt. Nagyon félek, hogy nem fog elmúlni a dadogása és rögzülni fog. Szerencsére beszédes kislány, szeret mesélni, mondókázni, énekelni. Kérem segítsen abban, hogy itthon is tudjuk enyhíteni, megszüntetni a dadogását.