​

Milyen a jó fegyelmezés? Sok szülő szeretne segíteni a gyermekének, mikor dadog. Azt szeretné, ha „azonnal” megszűnne a dadogás.

Sokan azt gondolják, ha dadogni kezd a gyerek, „nem vesszük észre” (nem beszélünk róla, ergo magára hagyjuk) és nem szólunk rá, neki mindent szabad. Rossz taktika, mert a kisgyerek, ha nincsenek határok, elveszettnek érzi magát, még inkább kétségbeesik.

A Miért dadog a gyerek című 4 db ekönyv sorozatban nagyon sok gyereknevelési tanácsot adok, ha itt végére értél az olvasásnak, javaslom, nézd meg azt az oldalt is.

Ha a gombra kattintasz, új fülön nyílik meg az oldal.

Sajnos idővel a dadogás beépül a személyiségünkbe. A gyermeked még ennek a folyamatnak az elején tart. Vigyázz, most ne ess kétségbe. Nagyon fontos, hogy fegyelmezés esetén is higgadt és türelmes légy. A kapkodással, erőltetéssel most nem sokra mész.

Milyen a jó fegyelmezés, mikor dadogni kezd a gyerek?

Miközben olvasod, talán arra gondolsz majd, némelyik milyen egyszerű kis praktika. Azért ne felejtsd el, attól, hogy valami egyszerű, még nem biztos, hogy könnyű betartani.

Tartsd be az ígéreteidet!

Itt két dologra gondolok. Egyrészt ne hozz olyan szabályokat, amiket nem tudsz, vagy nem fogsz betartani. Másrészt pedig mindig tartsd be azt, amit megígértél!

Hiszen ettől erősebb lesz a köztetek lévő kapcsolat, a gyermek megtapasztalja, „tudja”, hogy bízhat benned.

Ha például azt mondod neki, hogy abbahagyod a meseolvasást, ha tovább gyűrögeti a könyv lapjait, akkor tényleg hagyd abba.

Hiszen minél inkább úgy cselekszel, ahogy megígérted, ő annál kevésbé fogja feszegetni a határokat. A gyerekek sokszor csak tesztelnek minket szülőket, kipróbálnak dolgokat. Így ismer meg minket, a szüleit, és a világot, ami körül veszi.

Ha mégsem tartod magad a szavadhoz, akkor legyen gondod arra, hogy az ő nyelvén elmagyarázd, hogy most még sem azt teszed, amit megígértél.

Ne csak tudd, hogyan kellene csinálni, cselekedj is úgy!

Talán veled is előfordul, tudod, hogy nem kellene egy szelet sütinél többet enni, mégis elcsábulsz.

Ahhoz, hogy megfelelően cselekedjünk, sok gyakorlásra és igyekezetre van szükség.

Hiszen tudjuk, mi a lenne a helyes, már csak az hiányzik, hogy meg is tegyük, amit jónak tartunk.

Mikor valami nem úgy történik, ahogy kellene, gondold át, mi akadályoz meg benne? Talán egy rossz szokásod? Vagy tényleg nem tudod, mi lenne a helyes lépés?

Ezért most jöjjenek azok a tanácsok, amik a „hogyannal” foglalkoznak.

A változást kezdd saját magadon!

A legkönnyebb, és célravezető módja annak, hogy gyermeked megváltoztassa a viselkedését, ha először te változol. Mikor a gyermeked valami helytelen dolgot tesz, gondolkozz el, mekkora felelősséged van ebben neked?

Mire gondolok?

Például, a gyermeked nyafogása, kiabálása kezd az „agyadra menni”. Vizsgáld meg, többnyire eléri ezzel a célját? Ha egy kis nyafogás után beadod a derekadat, akkor azzal erősíted benne, hogy mindig nyafogjon, ha szeretne valamit, hiszen idővel úgyis célt ér majd vele.

Ha szeretnéd, hogy gyermeked viselkedése megváltozzon, akkor türelmesen, de határozottan, és következetesen kérd (követeld) meg a gyermekedtől. Minél inkább kihangsúlyozod neki, hogy kérje lassan és szépen, amit akar, annál inkább segítesz neki jó kommunikációs szokásokat kialakítani.

Gyakorlat:

Figyeld külső szemlélőként a saját viselkedésedet.

Szeretnéd, ha a gyermeked utánozna téged abban, amit éppen most csinálsz?

A család harmonikus együttélését elősegíti, megerősíti, amit éppen csinálsz?

Az, amit éppen csinálsz – miközben megold egy problémát – pl. a gyerek végre abbahagyja a nyafogást – nem hoz-e éppen létre egy újabbat, netán egy sokkal nagyobbat?

Mindig vedd figyelembe a hosszú távú következményeket is!

Mikor neveled őt, mindig gondolj arra, milyen felnőttet szeretnél látni?

Gyermeked most tanulja meg azokat a viselkedési szokásokat, amelyek megalapozzák, hogyan fog viselkedni felnőttként.

Például, ha csak kiabálással tudod elérni, hogy figyeljen rád, abból azt tanulja meg, hogy amíg nem kezdesz el kiabálni, addig nem kell rád figyelni. Hiszen „nem fontos”, amit mondani akarsz.

Segít a pozitív fegyelmezés. Jutalmazd azt a viselkedést, amit látni szeretnél és ne vedd észre azt, amit helytelenítesz.

Fegyelmezés a gyereknevelésben

A gyereknevelést általában nem tanuljuk sehol, többnyire a szülői mintákat követjük. Adott két fiatal felnőtt, aki két különböző családból jött, eltérő szokásokkal, másféle mintákkal. Javaslom alakítsátok ki a ti saját szokásaitokat, a közöset (a MI családunkat), amihez mindketten tudjátok tartani magatokat.

Sokszor úgy gondoljuk, ahogyan velünk bántak – és kibírtuk – az jó lesz a gyereknek is. Ez nincs mindig így, főleg a dadogó gyerekek esetében.

Viszont könnyen áteshetünk a ló túloldalára azzal, ha túl jól akarjuk csinálni. Vagyis betűről betűre követni akarjuk bármilyen gyereknevelési könyv tanácsait. Fontos a „józan paraszti ész”, vegyük figyelembe a tanácsokat, de figyeljünk a gyerekünk és saját magunk reakcióira is. Legyünk rugalmasak és hosszú távon gondolkodjunk. Mit szeretnénk, milyen felnőtté váljon a gyermekünk?

Dadog a gyermeked és szeretnél neki segíteni? Akkor ajánlom a Miért dadog a gyerek című 4 db ekönyvemet. 

A dadogó gyerekek általában nehezebben illeszkednek be, mint a többi gyerek a közösségbe. Segíts neki, hogy gördülékenyebb legyen az óvodába, iskolába való beszoktatás.