Dadogás és az iskola – tanácsok a tanároknak

Kedves Tanító néni, Tanár bácsi! Ha hozzátok is jár dadogó gyerek, és tanácstalan vagy, mit is tehetnél érte, akkor feltétlenül olvasd el ezt a kis írást. Az kevés, hogy nagyon sajnálod őt, ne hagyd magára! Segítened kell neki beilleszkedni az osztályközösségbe, hogyan?

A felnőtt lakosság 1% dadog, a gyerekek kb. 5%. Köztük négyszer többen vannak a fiúk, mint a lányok. Az óvodából az iskolába kerülő dadogó gyerek beszéde többnyire romlik. Rajtad, a tanító nénin, nagyon sok múlik, hogy ezek a gyerekek be tudjanak illeszkedni az osztályközösségbe.

Dadogás és az iskola, kezdjük az alapoknál:

Mi a dadogás?

A dadogás a beszédfolytonosság hiánya, amit az izmok feszültsége, félelem és stressz kísér, ezek kiváltói bizonyos biológiai, pszichikai és szociális okok.
Az esetek 80%-ban a dadogás 2-5 éves kor között kezdődik. Általában a dadogós időszakok között tünetmentes szakaszok is vannak, de olyan kisgyerek is akad, akinél a dadogás folyamatos. Ilyenkor a gyerek helyzete nagyon nehéz, hiszen a dadogás megnehezítheti a beszédképesség normális kifejlődését is.  A kisebb megakadásokat a gyerek könnyen tudja kezelni, problémát majd akkor okoz, amikor a megakadások már súlyosabbak lesznek, és az izmok is megfeszülnek beszéd közben.

Fontos megjegyezni, hogy 2-5 éves kor között gyakori az úgynevezett élettani dadogás, ami azért alakul ki, mert a kisgyerek beszédképessége (beszélni tudása) még elmarad a gondolkodásától, nem képes lépést tartani vele. Ekkor a tünetek pár héttől néhány hónapig tarthatnak, és magától megszűnnek, amint a gondolkodás és beszédképesség „egyensúlyba” kerül.

Az élettani dadogásról a GYIK kérdések között is írtam, olvasd el itt.

Dadogás és az iskola, az első év…

Dadogó gyerek az iskolában

Iskolás kor előtt még a kisebb megakadások a jellemzőek: de-hát, én én, a-amikor, ahogy ahogy vesszük, tu-tu-tudom. Néhányan már ekkor is törekszenek a folyamatosságra, és ez túlerőltetéshez vezet. Ami a test izmaiban feszültséget generál, ami növeli a megakadások számát, illetve súlyosságát. A gyerek ekkor lép át az enyhébb dadogó szakaszból abba a súlyosabb korszakba, ami már a viselkedés megváltozását is kiváltja.

Szülőként te is sokat tehetsz, hogy gyermeked könnyebben tudjon beszélni. Kattints!

Az iskolakezdés nagyon nagy változás egy gyerek életében, új közösség, új elvárások, amihez nem mindig könnyű alkalmazkodni, ez gyakran súlyosbítja a dadogást is. Rendszerint a tanárok hívják fel a szülő figyelmét, hogy vigye szakemberhez a kisgyereket. Ekkor már a gyerek nem csak ismétli, vagy meghosszabbítja a szavakat, hanem egy sor helyzetet is kialakít, hogy elkerülje a bonyodalmakat. Kerülni kezdi a hangos olvasást, az üzletben hagyja, hogy mások kérjenek helyette, ha a családban vagy iskolában van olyan személy, aki mellett feszültebb lesz, az illetőt kerülni fogja, lehetőleg csak a legszükségesebb esetekben fog vele beszélni.

„Emlékszem, hogy volt egy gyermekkori barátom, aki gyakran megkérdezett miért beszélek néha furcsán. A kérdés meglepett, de ez csak a kezdete volt annak a felismerésnek, hogy időnként nehézségeim voltak a beszéddel. Ez nyolc éves koromban volt.” (Martin F. Schwartz: Soha többé dadogás című könyvéből 17. A komputer szakember)

Dadogás és az iskola: hogyan segíthetnek a tanárok?

1. fontos tennivalód:

Tájékoztasd tanár kollegáidat, hogy van egy dadogó gyerek az osztályodban Ez két okból is alapkövetelmény. A gyerekek sokkal nagyobb szégyennek érzik, ha dadognak egy tanár előtt, mint a társaik előtt. A tanároknak is könnyebb, ha előre tudnak erre a helyzetre készülni. A másik ok, a többi gyerek sem igazán tudja, hogyan viszonyuljon dadogó társához, és a tanár ilyenkor példakép számukra. Tehát, ha pozitív, elfogadó magatartást tanúsítotok a gyerek iránt, a többiek sem fogják annyira értetlenül fogadni az ő viselkedését, könnyebben elfogadják.

2. fontos tennivalód:

Szerezd meg a bizalmát! Az iskolába kerülő dadogó kisgyerek új helyen, új környezetben, új elvárásoknak kell megfelelnie, és akkora problémával küzd, amivel szinte biztos, hogy nem tud egyedül megbirkózni. Négyszemközt beszélj a gyerekkel, és magyarázd meg neki, hogy te a tanára vagy, és a dadogása téged nem zavar. Szeretnéd, ha beszélne magáról, mert tudni akarod, hogy érzi magát, mit gondol, milyen dolgok érdeklik. Ez a beszélgetés után a gyerek tudni fogja, hogy a tanára megérti őt, és elfogadja a beszédhibáját.

3. feladatod:

• Érd el, hogy az osztálytársai befogadják őt! Általános iskolás korban a gyerekek még őszintén feltárják az érzéseiket, és igen kegyetlenek lehetnek társaikkal.
• Meg kell fékezned a dadogó gyermek osztálytársainak a reakcióit! A nevetés, a tréfák és a gúnyolódás nagyon tudnak fájni. Beszélj a diákjaiddal a tiszteletről, a megértésről, és az egyéni különbségekről.
• Teremts arra lehetőséget, hogy megismerkedhessenek a dadogás fogalmával! Szerezz be ismertető anyagokat, vagy hívj egy szakembert, érintettet, aki beszél nekik erről.
• Ha ezek után is akadnak néhányan, akik továbbra sem viszonyulnak megfelelően dadogó társukhoz, értesd meg velük, hogy ennek a gyereknek a dadogás nagy problémát okoz, és a gúnyolódásuk még inkább fokozza, súlyosbítja azt. A büntetés nem sokat ér, ha nem értik meg, milyen sokat segíthetnek azzal, ha másképp viselkednek vele szemben.

4. Feladatod:

Segítsd a beilleszkedését, könnyítsd meg számára az órai szerepléseket!

• Kezdetben olyan kérdéseket tegyél fel neki, amelyekre röviden lehet válaszolni. Minden kis siker növeli az önbizalmát, és a magabiztos fellépését.
• Sose ülési sorrendben kérdezd végig az osztályt! Mialatt ő a „sorára” vár, fokozatosan nő benne a feszültség, a „várakozás izgalma”, ami gátolja a megszólalást. Úgy rendezd, hogy az elsők között kerüljön sorra, így nem szokik hozzá ahhoz, hogy rendszeresen kialakítsa magában ezt a „várakozási” feszültséget, fokozott figyelmet, és beletörődjön abba, hogy ha kérdezik, ő nem tud megszólalni.
• Tartsd fenn a természetes szemkontaktust, mialatt a gyerek beszél. Ne siettesd azzal, hogy félbeszakítod, vagy befejezed a szavait. Számára nem segítség, ha kiegészíted, amit mondani akar, és a többieknek se engedd.

5. feladatod:

Tartozzon valahova, legyenek sikerélményei

•   A dadogók éneklés közben nem akadnak meg. Ha jó hangja van, érd el, hogy járjon énekkarba.
• Sportoljon, focizzon, kosár- vagy kézilabdázzon. Fontos, hogy olyasmivel foglalkozzon, ahol sikerei vannak, ahol csapatban kell dolgoznia, számíthat a társai segítségére, és őrá is számíthatnak a többiek.

A felnőtt dadogók többsége gyerekkorában nagyon magányos, néhány barátja van. Kerüli a feltűnést, nem akarja, hogy bárki is észrevegye, ezért később nehezen áll szóba idegenekkel. Az a láthatatlanná válás, ami gyerekkorában megvédi őt a többiek bántó viselkedésétől, felnőttkorára hatalmas gáttá alakul.

Mivel kimarad a társas érintkezésekből, a „szereplésekből”, nehézséget okoz neki a bemutatkozás, a beszéljen önmagáról egy állásinterjún, vagy „meghívlak egy italra, és dumáljunk egy jót” viselkedés.
A te felelősséged is, hogy a jövő gyerekeinek ne ilyen emlékei legyenek az iskoláról:

„Nem avatkoztam hosszas beszélgetésekbe; elkerültem minden beszédhelyzetet, ha lehetett; nem azt rendeltem, amit akartam az étteremben; nem mentem társaságba; az iskola emberfeletti rettegés volt, mert abban az időben nem voltam hajlandó a szóhelyettesítésre. A dadogás szörnyű fájdalmat hagyott a testemben és a lelkemben, reménytelennek éreztem magam.” (Részlet Martin F. Schwatz: Soha többé dadogás című könyvéből 18. Az export-import ügyintéző)