Kisgyermekkorban a dadogás lelki oka lehet a szülők nevelési stílusa is. Ami könnyen okozhat hirtelen dadogást egyik napról a másikra.
Úgy gondolom, könnyebben tudunk változtatni, és felmérni a következményeket ha észrevesszük magunkon az egyes stílusjegyeket.
Fontos, minden nevelési helyzet más és más, ezért sosem tisztán csak egyféle stílusban nevelünk. De van egy domináns, amit a legtöbbször alkalmazunk. Szülőként az elkövetkező napokban figyeld meg magad, rád mi a jellemző?
Ha pedig felnőttként olvasod ezt a cikket, akkor keresd meg, a szüleidet hova sorolnád?
A család az első közösség, ahova a kisgyerek megérkezik. Mindannyian jól szeretnénk nevelni a gyermekeinket, figyelmesen, gondosan, és a legjobbat akarjuk neki. Csak mi is emberek vagyunk, és a nap 24 órájában nem tudunk mindig ideális módon nevelni. De azért törekszünk rá.
Akkor határoztam el, hogy írok erről, mikor láttam, hogyan változott meg az egyik ismerősöm, aki a legnagyobb harmóniában nevelte kislányát. Mindig csodáltam a köztük lévő összhangot.
Mikor a kislány iskolás lett, a barátnőm a leckekikérdezésnél átváltott „sárkányba”, ahogy a kislány fogalmazott. Egyszeriben számonkérő, parancsolgató, minden kis hibára rámutató szülő lett belőle.
Mikor megemlítettem neki, csodálkozva kérdezte, hogy tényleg? Észre sem vettem.
Aztán elkezdte figyelni önmagát, és ezután már tudatosan törekedett a megfelelő nevelési stílusjegyeinek a használatára.
Mondanom se kell, a kislány nagy örömére.
A dadogó gyereket is ugyanúgy kell nevelni, mint a többi gyereket, csak sokkal tudatosabban. Ugyanis érzékenyebbek, mint az átlag. Amit ők „kibírnak”, azt a dadogó gyerekek már nem.
Ranschburg Jenő 4 féle nevelői attitűdöt különböztet meg:
- Hideg – engedékeny
- Hideg – korlátozó
- Meleg – korlátozó
- Meleg-engedékeny
Itt a hideg – meleg az érzelmi közelségre, a korlátozó – engedékeny pedig a szabályok, korlátok mennyiségére, merevségére vonatkozik. A továbbiakban az ő gondolatai alapján mutatom be ezt a 4 stílust, és hatását a dadogó gyerekekre.
Okozhat ilyet a hideg – engedékeny nevelési stílus:
A szülőt annyira lekötik a saját gondjai, hogy nincs energiája figyelmet fordítani a gyerekre. Nem hallgatja meg, nem igazán dicséri, biztatja. Nem érdekli a gyermekkori dühroham sem. A gyerek bátran kimutathatja a haragját, hiszen a szülő megengedi, hogy azt csináljon, amit akar.
Ranschburg szerint az elhanyagoló szülői magatartás elősegíti a gyerek belső konfliktusokból származó, antiszociális agressziójának kibontakozását.
A gyerek gyakran azt gondolja, hogy nem szeretnek, nem vagyok elég szeretetre méltó. Felnőttként nagyon alacsony önértékelésű emberré válhat, aki könnyen megtéveszthető, befolyásolható. Gyakran keveredik rossz társaságba.
Idézet Jocó bácsitól:
A hetedikesekkel beszélgettünk az anarchiáról. Megállapították, hogy az milyen jó lenne, ha nem lennének szabályok. Én pedig kaptam az alkalmon, és mondtam, hogy jó, akkor próbáljuk ki…
Felfüggesztettem az iskola házirendjét, megszűntek a szabályok. Nem hitték el először, hogy nincsenek szabályok, és azt tehetnek, amit akarnak. Aztán amikor belátták, akkor mindenki elővette a telefonját, és elkezdte nyomkodni…
Én teljesen döbbenten néztem. Majd megkérdeztem tőlük, hogy tényleg ez az, amit tennének, ha nem lennének szabályok?
Végül hárman elindultak, hogy akkor lemennek a büfébe. Mivel én nem reagáltam, ezért megkérdezték, hogy mehetnek-e. Én pedig mondtam, hogy ha nincsenek szabályok, akkor miért kérdezik meg?
Szóval kimentek, de fél perc múlva jöttek is vissza. Mert az nem lehet, hogy most tényleg nincsenek szabályok.
Szóval kicsit fel kellett, hogy rázzam őket, megmutassam, hogy ez milyen. Volt, akinek elvettem a telefonját, volt, akinek a könyveit dobáltam szét, volt, akinek a tolltartóját öntöttem ki, volt, akinek kitéptem egy lapdarabot a füzetéből. Mert ha nincs szabály, akkor bármit lehet. Oldódtak ők is, nevettek, de közben azért nagyon is gondolkodtak…
Utána átbeszéltük, hogy mi is történt. Beszéltünk arról, hogy bennük és az emberekben van önszabályozás, ami viszont oldódik, ha azt látják, hogy más egyre durvább dolgokat tesz meg, mert megteheti. És akkor ez egy nagyon durva helyzetet eredményezne, ami nem lenne jó senkinek. Mert ha bárkivel bármit meg lehet tenni büntetlenül, akkor az baj lenne…
Érdekes volt számomra és nekik is, főleg, hogy önmaguktól állapították meg, hogy nekik kellenek a szabályok. Mert ideig-óráig jó lenne így, de aztán már ők kérnék, hogy legyen minden a régi. Vagy legalábbis legyenek keretek.
Megéri őket kiléptetni a komfortzónájukból, megmutatni nekik a gyakorlatban azt, amiről beszélek. Mert így most értik, átérzik. És a kép is sokkal árnyaltabb lett számukra.
Forrás:facebook.com/jocobacsivilaga
A hirtelen dadogás lelki oka lehet a hideg – korlátozó nevelés:
A szülő elvárja, hogy a gyerek megfeleljen az elvárásainak, a szabályok betartására kényszeríti a gyereket. Általában nem magyarázza meg a szabályok értelmét, és célját. Számára fontosabb az engedelmesség, mint a kapcsolat. A szabályszegésért büntetés jár. Nem érdekli a gyerek véleménye, érzései, és érzelmi szükségletei.
Ami a gyerekben agressziót vált ki, de ennek kiélésére nincs lehetősége. El kell fojtania. A szülő gyakran hangoztatja mennyi áldozatot hoz a gyerekért, ami a gyerekben bűntudatot ébreszt. Mivel nem élheti ki az agresszióját, sokszor maga ellen fordítja azt.
A gyerek úgy gondolja, nem szeretnek, nem vagyok elég szeretetre méltó. Erősen igyekszik megfelelni mások elvárásainak. Önértékelése alacsony marad. Könnyen megtéveszthető, befolyásolható. Kapcsolataiban bizalmatlan, féltékeny. A szeretetet nehezen tudja megélni, elfogadni és kifejezni.
A meleg – korlátozó nevelés előnyei hátrányai
Ide tartozik a túlóvó, túlszerető, túlgondoskodó szülő, aki nem engedi önállósodni a gyermekét. Azt hangoztatja: „Hadd legyen még gyerek”.
Ide tartozik az is, aki szigorú szabályok szerint, „ahogy a nagy könyvben meg van írva” módon neveli a gyermeket. Csak júliusban –augusztusban lehet fagylaltot enni, a sapkát csak májusban lehet levenni, a homokba belemenni csak játszóruhában lehet.
Teljesen természetes, ha megtiltunk valamit a gyereknek, ő megharagszik ránk. Viszont ennél a nevelési stílusnál szigorúan tiltott kifejezni a haragot, „bennt kell tartani”, el kell rejteni – ami gyakran szorongást okoz. „Anyára, apára nem szabad rosszat mondani, a testvéremet szeretnem kell” mindig és mindenkor. Gyakori, ezeknél a gyerekeknél az erős lelkiismeret-furdalás, a túlzott bűntudat.
Előfordul, hogy csak a családon belüli agresszió tiltott, az osztálytársak felé megnyilvánuló nem (“milyen bátran, férfiasan viselkedik a gyerek, megvédi önmagát”). Ez a gyerek tehát az otthoni “tiltott” indulatait is a társaival szemben vezeti le, aminek következménye előre látható: a sok agresszív megnyilvánulás előbb-utóbb visszajut a szülőkhöz, akik szigorúan büntetnek. A gyermeknek ismét csak tiltva van az indulatainak, agressziójának levezetése, megint “kénytelen” önmagában tartani, ami tovább erősítheti a szorongásukat.
Ők az igazi mintagyerekek
Hiszen jól viselkednek az iskolában, jól tanulnak, erősen iskolacentrikusak lesznek, ők azok, akik még akkor is jól viselkednek, ha a tanár nincs az osztályban. Magatartásuk és gondolkodásuk erősen szabálykövető, kevéssé kreatívak, mindig illedelmesek, egy kicsit visszahúzódók, félszegek. A szülői szeretet, a melegség rendszerint elejét veszi annak, hogy a korlátozások túlzottan ránehezedjenek a gyerekre, komolyabb problémát okozva.
A gyerek úgy gondolja, szeretnek, szeretetre méltó vagyok. Világos értékrenddel rendelkezik, önértékelése kiegyensúlyozott. Önálló autonóm személyiséggé válhat, aki mások érdekeire is tekintettel van. Boldog kiegyensúlyozott párkapcsolatra képes.
Szintén a kutatások eredménye, hogy a meleg – korlátozó nevelői stílusban felnövő lányok jobban tűrik ezt a szülői magatartást, mint a fiúk, mivel kevesebb szorongásos tünetet mutatnak.
A statisztikák szerint háromszor annyi férfi (fiú) dadog, mint lány. Lehet, hogy nem véletlen a párhuzam?
Dadogás lelki oka lehet a meleg-engedékeny nevelés
A meghatározásban a “meleg” jelző, nem a kritika nélküli, túlóvó szülői viselkedést jelenti, mint ahogy az “engedékeny” sem a korlátok és tiltások nélküli szülői magatartást. Vannak szabályok és a megszegésükért helytelenítés, feddés jár, azonban a szabályok nem merevek, hanem szükségszerű és rugalmas normák, nem nehezednek a gyerekre, nem válnak cselekedeteinek akadályává. A gyermek sosem fordul szüleihez hiába sem érzelmi, sem intellektuális igényeivel, vagyis a “szeress” és a “beszélgess velem” jelzéseire mindig kap a szülőktől választ. Az a gyerek, aki ilyen légkörben nő fel, pozitívan fordul a világ felé: aktív, becsvágyó és barátságos, gondolkodása gyors, kreatív, érdeklődő, cselekedeteivel aktív részese a világnak. Sosem kételkedik abban, hogy szeretik, ez a szeretet azonban sosem korlátja cselekedeteinek.
Igazi kis csibészek
Megfigyelték, hogy ebben a légkörben felnövő gyerekek agresszívabbak, ennek oka a biztonságérzés és a szigorú büntetés hiánya, nem pedig az önálló cselekvés akadályoztatása miatt van. Ezek a gyerekek megvédik magukat és álláspontjukat, ezért nehezebben kezelhetők, mint a más stílusban nevelkedők. Ez azonban bőségesen megtérül, mert barátságosabbak, könnyen alakítanak ki kapcsolatot a felnőttekkel és a gyerekekkel, bíznak önmagukban, kiegyensúlyozottak, kedvesek. Az agresszió, ami tapasztalható, a megfelelő feltételek esetén egészséges bátorsággá fejlődik.
Kutatók megfigyelték, hogy a meleg-engedékeny miliőben felnövő gyerekek szerepjátékaik során sokkal gyakrabban játszottak felnőtt babával, mint a többiek. Ez a megfigyelés azért fontos, mert a szerepjáték során a gyerekek a felnőtt viselkedési mintákat sajátítják el, építik be személyiségükbe, viselkedésükbe, így a felnőttekkel való azonosulás ezeknél a gyerekeknél a legintenzívebb.
Viszont arra is figyelmeztetnek, hogy manapság divatos engedékeny nevelés következtében a szülők azt hiszik, hogy a gyereket állandóan foglalkoztatni kell. Tévedés. A gyereknek meg kell tanulnia egyedül is játszani (nem számítógépes játékokra, filmekre gondolok). Egy négyéves gyerek többnyire képes 20-30 percig lefoglalni magát, ha elég érdekes játékot talál.
Az ilyen légkörben felnövő gyerekek úgy gondolják, hogy szerethető vagyok, és szeretnek. Nagy reményekkel indulnak az életbe, de ritkán alkotnak maradandót. Mivel kevés bennük a kitartás, az önfegyelem. Alacsony a frusztráció és stressztűrésük. Mivel gyerekkorában kevés sérülést gyűjtöttek be, így felnőttként képesek megtanulni az önfegyelmet, és a kitartást.
Most akkor melyik a jó?
A gyereknevelés több, mint 20 éves folyamat, közben a gyerekek mellett a szülők is változnak. Mi szülők is emberek vagyunk, nem vagyunk tökéletesek, és hibátlanok, bárhogy is van, a célunk, hogy a legjobbat adjuk a gyerekünknek. Elismerem, én is voltam időnként sárkány (amit mindig megbántam), és próbáltam türelmes lenni, magyarázni, ha engedte az idő. Nálam is voltak szabályok, de ahol lehetett, engedtem, hogy a kislányom válasszon, döntsön.
Már egész kiskorától kezdve, én döntöttem el, hogy nadrágot húzunk vagy szoknyát, de ő választhatott, hogy melyiket. A boltban én döntöttem el, melyik polcról választhat magának egy darab csokit, de ő vehette el a neki tetszőt.
A dadogás pszichológiai háttere nagyon összetett. De minden dadogás gyerekkorban kezdődik, és biztos, hogy mi szülők is hozzájárulunk ehhez. Főleg akkor, ha nem tudjuk, vagy nem akarjuk figyelembe venni a gyerek karakterét.
Úgy gondolom, főleg ha 3-10 éves kor között dadog a gyerek, szülőként nagyon sokat tehetünk azért, hogy ők minél könnyebben tudjanak beszélni. Nem kell tehetetlenül néznünk a megakadásaikat, kínlódásukat.