Saját tapasztalataim – Győzd le a dadogásod leckék 2016

Kedves Balogh Éva!

Eddig még nem írtam Önnek, de nemrég fejeztem be a leckesorozat ötödik fejezetét, és arra gondoltam megosztom Önnel eddigi tapasztalataimat, amelyek lehet másoknak is ösztönző lesz.

Mielőtt elkezdtem a Győzd le a dadogásod leckesorozatot

Győzd le a dadogásod

Mielőtt elkezdtem a Győzd le a dadogásod leckesorozatot

Még mielőtt elkezdtem a leckesorozatot, mindenben tökéletes akartam lenni, hogy elfogadjanak az emberek, annak ellenére, hogy dadogom. Nagyon kimerültem ebben, és nem tudtam, hogy mihez kezdjek. A leckesorozatnak köszönhetően a testem jelzéseit és már nem hagyom magam kimerülni. Megpróbálok minél több időt pihenéssel és feltöltődéssel tölteni. Persze ez nem könnyű, mert rohanó világban élünk és sok dolgom van nekem is, de észrevettem, ha nem sietek, sokkal eredményesebben tudom végezni a hétköznapi teendőimet.

GYŐZD LE A DADOGÁSOD LECKÉIVEL MEGTANULTAM

Sokan csúfoltak vagy néztem rám furán, mert dadogom, de mára megtanultam, hogy ezeket nem szabad magunkra venni. Hiszen létezik a Jóisten és ő nem teremt selejtet.

Fekete-fehér gondolkodásom abból alakult ki, hogy mindig mindent jól akartam csinálni. (Ezt humorral és jó szokások megtanulásával iktattam ki, és nagyon fontos, hogy belássuk, nem minden JÓ vagy ROSSZ. Mára megtanultam hibázni, és nagyon fontos, hogy nem baj, ha hibázunk, sőt jó is, mert a hibáinkból tudunk tanulni. Nem vagyunk tökéletesek és más sem az.

Azt is észrevettem, hogy az idegrendszerem igen csak érzékeny, ugye az a dadogókra jellemző. Ezt úgy küzdöttem le, hogy minél több olyan dolgot tettem meg, amit nem szerettem volna vagy féltem megtenni. Rájöttem arra is, hogy sohasem szabad félni, mert akkor sebezhetővé válik az ember. Mindig tedd azt, amit félsz megtenni – ez a mondat sokszor segített.

Lassan én is elhittem, hogy nekem is sikerülhet a folyékony beszéd

Győzd le a dadogásod - nekem is sikerülhet

Lassan én is elhittem, hogy nekem is sikerülhet a folyékony beszéd

Lassan én is elhittem, hogy nekem is sikerülhet a folyékony beszéd, csak tennem kell érte. Ezzel kapcsolatban csak annyi, hogy régen mindig arra vágytam, hogy elmúljon a dadogásom, de a leckéknek köszönhetően rájöttem arra, hogy ezt az utat magamnak kell kijárnom. És semmi sem lehetetlen. Minden lehetséges annak, aki hisz. – Ez a részlet a Bibliából mindig sok erőt adott (Márk 9:23). Minél több sikerélményt értem el a beszédemben, annál több önbizalmam lett. Nekem egy csepp önbizalmam sem volt, de megtanultam, ha én nem bízok magamban, akkor más sem fog bízni bennem. Ezzel arányosan kezdett elmúlni a beszédfélelmem és már mások előtt is mertem megszólalni. Persze még mindig dadogom és a beszédem sohasem lesz tökéletes, de nem is az a célom, hogy tökéletesen beszéljek, hanem hogy megértsenek.

A Győzd le a dadogásod leckesorozat nagyon sokat segített

Nagyon sokat segített a hasi légzés megtanulása, mert már nem kell erőlködnöm, hogy kimondjak egy szót. A bátorító önközlések is nagyon sokat segítettek, enyhítették az alkalmatlanság érzését.

Az is sokat segített, hogy megtanultam nem stresszelni a felesleges dolgokon, mindent megpróbáltam lassan és higgadtan csinálni, aggódás és kapkodás nélkül.

Nem is gondoltam volna, hogy étkezésünk milyen nagymértékben befolyásolja a beszédünket. Nagyon fontos a helyes étrend és egészséges étkezés.

Nagyon sokat segített, hogy minden dadogásnak stoppot adtam, és ezzel együtt megtanultam kezelni az adott problémát. Észrevettem, ha nem hadarok, és lassan akár szótagolva mondom ki a nehezebb szavakat, kevésbé fáradok el a beszéd közben.

A racionális önközlésekkel megtanultam a tényekre figyelni és nem fantáziálni „hogy mi lesz, ha ez lesz vagy az lesz”. Mindig annyit fantáziáltam, hogy nem tudtam összpontosítani a beszédemre, de mára ezt is megtanultam.

A GYŐZD LE A DADOGÁSOD LECKESOROZAT TANULÁSA EGY ÓRIÁSI KALAND :)

Győzd le a dadogásod

Nagy hasznát veszem a leckesorozatnak

Nagyon nagy hasznát veszem a leckesorozatnak, elején még nehézkesen ment a tanulás, de egyre jobban belerázódtam. Mostanára már egy óriási kaland tanulni, és többet megtudni magamról, és a dadogásról.

Nagyon szépen köszönöm! :)

MINDENKINEK CSAK AJÁNLANI TUDOM!

Mindenkit csak biztatni tudok, aki hasonló problémával küszködik, hogy kezdje el ezt a leckesorozatot. Képesek vagyunk fejlődni és a rossz szokásainkat elhagyni, csak lépnünk kell, és ne féljünk az új dolgoktól.

Üdvözlettel: Ábel

  1. 11. 05.

A dadogás oka még titok, de meddig?

Mi lehet a dadogás oka? Mi okozza pontosan? Miért van az, hogy a természeti népeknél nem ismert a dadogás? Jelenleg a lakosság 1% dadog felnőtt korában is. Lehet, hogy ez a szám emelkedni fog?

A dadogás oka szinte minden esetben a beszédfélelem

Nem csak a dadogók félnek, hanem mindenki. Számtalan fóbia létezik a világon, van aki a pókoktól, van aki a magasságtól, a dadogók az egyes emberekkel történő beszédtől félnek.

Még sokszor magunknak sem tudjuk megmagyarázni miért, pedig iszonyúan bekorlátozza az életünket, a hétköznapjainkat. A viszonylag egyszerű módon élő, úgynevezett természeti népeknél ismeretlen a dadogás. Köztudott, hogy a dadogás a civilizáció betegsége, a felgyorsult világ terméke. Hogy miért gondolom így, arra is rátérek, de induljunk kicsit korábbról.

Honnan ered a félelem?

Annyi biztos, hogy az evolúció során kialakult félelmek táptalaja az emberi tudatlanság volt. Hiszen őseink még nem értették, hogyan keletkeznek a villámok, mi okozza a mennydörgést, stb. Ezek az elemi, páni félelmet keltő dolgok, amolyan ősi alapérzések. Elődeink csak egyetlen választ tudtak rájuk adni, menekülni. (Valami hasonlót élsz át te is, mikor elkerülsz egy fontos beszédszituációt)

Úgy tartják, minden fóbiának ez az alapja, mivel fejlődésünk során rengeteg inger érte őseinket, fokozatosan más – más tárgyai lettek a félelmeknek is.

felgyorsult világ

Az életünk folyamatos alkalmazkodás

A civilizáció betegsége a dadogás?

Emberek között élünk, és rengeteg inger ér minket nap, mint nap. A világ felgyorsult körülöttünk. Az információáramlás is felgyorsult, de még mindig a leggyorsabb, és a legegyszerűbb közlése a gondolatainknak a beszéd. Mivel egy felgyorsult világban élünk, gyorsabban is beszélünk, kevesebb szünetet tartunk, rövidítünk, szlengeket használunk, sablonokat beszéd közben.

A dadogóknak sokkal nehezebb lépést tartani ezzel a változással, hiszen, hogy megtanultak egy beszédtempót gyerekkorukban, ha ettől gyorsabban beszéltek, óhatatlanul dadogtak. Azok teszik jól, akik a folyékony beszéd érdekében maradnak a lassabb beszédnél, a gyakoribb szüneteknél. Ellenállnak a nyomásnak, a megfelelési kényszernek:

„Nyögd már ki végre!”

Ennek ellenére két lábbal állnak a földön, folyamatosan fejlődnek, a körülményekhez igazítják a viselkedésüket, „gyorsítják” a beszédüket. Közben sosem felejtik el:

„akkor vagy a legjobb, ha önmagad vagy”.

A dadogás oka még nem ismert

pontosan, a dadogást erősítő rossz szokások* már igen

A dadogók nagy tévedése, hogy nekik el kell rejteni a dadogásukat, hibátlanul kell beszélniük, egyébként nem fogadják el őket.

Miért alakul ez ki?

Sajnos nagyon nagy fájdalom egy szülőnek megtapasztalni, hogy a gyermeke dadog. Tartja magát, igyekszik mosolyogni. De kisgyerekként, az együtt töltött évek alatt megismertük a szüleink minden rezdülését. Észrevesszük, mikor dadogunk, valami olyasmit teszünk, amivel elszomorítjuk a szüleinket.

Már hallom is az ellenvéleményeket: “de én sosem mondtam azt a gyerekemnek, hogy ő nem jó így, ahogy van. Biztos, hogy nem tudja, hogy én mit érzek igazából, hiszen mindig mosolyogtam, nem mutattam ki a fájdalmamat.”

Mikor a gyermekkel kommunikálunk, ez valójában két síkon zajlik. Az egyik, a szóban közölt tartalom. A másik a testbeszéd, a hanglejtés, ami a „közlés” érzelmi vonulatát mutatja. Valójában nem kell kimondanunk, hogy elszomorít minket, amit látunk, a gyerek leolvassa az arcunkról.

Közben leolvassa a tehetetlenséget is, amit érzünk közben. Ő is megtanulja, hogy a dadogással szemben tehetetlenek vagyunk. Holott ez nem igaz!

Minden dadogó észreveszi saját magán, hogy a számára nyugodt, elfogadó közegben simán, dadogás nélkül tud beszélni. Kézenfekvő a megoldás: ha egész életünkben ilyen, vagy ehhez hasonló nyugodt, és elfogadó közegben élhetnénk, sosem dadognánk.

Ergo maradj a szüleiddel, ne találkozz, ne beszélj idegen, számodra ismeretlen emberekkel, és sosem ér kiszámíthatatlan esemény – vagyis, kudarc. Következmény: kevés emberrel beszél, nehezen barátkozik, kerüli az idegen helyeket.

A dadogók se mások, mint az emberek többsége. Köztünk sokan vannak azok, akik azt szeretnék, hogy a környezetük alkalmazkodjon hozzájuk, így ők maradhatnak a megszokott, régi, ismerős beszédmódjuk mellett, nem kell változniuk.

Azt szeretném, hogy fogadj el olyannak, amilyen vagyok

Sajnos ez tündérmese. Ahogy felnövünk, kitárul a világ, folyamatosan új és új körülmények közé kerülünk. Egyik iskola után beiratkozunk a másikba, a régi munkahelyünk megszűnik, átalakul, átszervezik, új közösségbe kerülünk. A munkatársaink, a vezetőink is időről időre változnak.

Az életünk folyamatos alkalmazkodás

Úgy a munkahelyen, mint a magánéletben. A szüleinktől elköltözünk, egyedül, vagy kapcsolatban élünk, barátaink lesznek, aztán a régiek elkopnak, újakat ismerünk meg.

Ha ki akarsz jönni a dadogásból, tetszik, nem tetszik, neked kell tenni érte!

Mikor azt ígérem, hogy a Győzd le a dadogásod leckecsomag segítségével sosem fogsz a régi módon gondolni a dadogásodra, az teljes mértékben igaz. Más szemszögből, új nézőpontból tekintesz önmagadra, újra el fogod hinni, hogy van ebből kiút, csak el kell kezdeni.

 * A dadogást erősítő rossz szokásokat a Győzd le a dadogásod első leckéjéből ismerheted meg részletesen. Ennek a 9 szokásnak a megváltoztatásával érezhetően könnyebben és folyékonyabban beszélhetsz.

A felnőttkori dadogás a férfiaknál gyakoribb, mint a nőknél, miért?

A statisztikák szerint a felnőttkori dadogás háromszor annyi férfit sújt, mint nőt. Véleményem szerint ennek okát, abban kell keresnünk, hogy agyunk a beérkező ingereket, információkat másképp dolgozza fel. Végigolvasom a bejegyzést

Felnőttkori dadogás GY.I.K.01: Gyakran elakadok a szókezdéseknél, főleg a t, k, m betűknél

A felnőttkori dadogás egyik nagyon gyakori, szinte tipikus problémájával kapcsolatban kaptam levelet a napokban: Végigolvasom a bejegyzést

A dadogás közénk állt avagy hogyan segíts egy dadogónak?

Munkád során emberekkel foglalkozol, megszoktad, hogy sokféle módon viselkednek. Váratlanul összehoz a sors egy felnőtt dadogóval. NEM ÉRTED.

 Esetleg ismeretségi körödben van egy ilyen ember, nagyon értelmes, nagyon ügyes, de mikor meg kell szólalni, nem érted, miért ilyen zaklatott? Mitől fél, hiszen már nem először beszéltek egymással, mégis minden jó szándékod ellenére KÉSZ KATASZTRÓFA a vele való beszélgetés.

Telefonon felhív valaki, és csak összefüggéstelen szavak, hangok jutnak el hozzád, MIT TEGYÉL?

Végigolvasom a bejegyzést

Ez olyan ciki! Engem ne sajnáljon senki a dadogásom miatt

Mikor nem tudod elkerülni a dadogást, mit érzel? Szégyent? Zavar, hogy a többiek sajnálnak? Mielőtt végleg kétségbe esnél, olvass tovább! Végigolvasom a bejegyzést

A dadogás legyőzése, avagy szelidítsd meg a benned élő hétfejű sárkányt!

Azt mondják, a mesebeli hétfejű sárkány a félelmet szimbolizálja. Mikor a porba hullott fejek gyorsabban nőnek vissza, mint ahogy le tudod őket vágni, ez a bénító félelem. Hogyan birkózz meg vele? Végigolvasom a bejegyzést